A régi idők James Bond-filmjeinek rengetegen próbálták a nyomdokaiba lépni. Láthattuk már gyerekekkel, kutyákkal, sőt beszélő kocsikkal is, de nemigen fordult elő, hogy ezek az alkotások ugyanolyan szórakoztatóak legyenek, mint az eredeti. A '90-es évek első felében a Bond-filmek szünetet tartottak felkínálva a lehetőséget az űr betöltésére. Ebben az időszakban ketten is megkísérelték a szuperkémet egy tinivel pótolni, melyek közül most a jobbikról fogok megemlékezni, a Spionfiókáról. William Dear filmje azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy mozisztárt faragjon Richard Griecoból, akire a magyar közönség máig leginkább innen emlékezhet, de Amerikában a 21 Jump Street c. TV-sorozattal vált népszerűvé. A forgatókönyvet kifejezetten rá írta Darren Star, akinek a neve szintén a tévéből lehet ismerős. Olyan akkoriban menő sorozatok fűződnek hozzá, mint a Beverly Hills 90210 vagy a Melrose Place. A film producerei azt hihették, hogy velük nem veszíthetnek, a Spionfióka mégis akkorát bukott, hogy a videós megjelenésre átcímkézték If Looks Could Killről (Ha szemmel ölni lehetne) a még kevésbé fantáziadús Teen Agentre (Tini ügynök). Ezek után se Grieco-t, se Star-t nem engedték többé mozifilm közelébe. Richard Grieco egyre zűrösebb életvitelének köszönhetően hamarosan a tévében se kapott rendes munkát, amiért nagy kár. Mind benne, mind a Spionfiókában több volt, mint, amit végül elértek.

A filmben Grieco játssza az érettségin elhasalt Michael Corbent, akit összetévesztenek egy amerikai titkosügynökkel. A brit hírszerzés a feneke alá tol egy kütyükkel felspécizett Lotust és elküldi, hogy vigyázzon az Európa aranykészletét felügyelő Sterankora (Roger Rees), amit azonban nem tudnak, hogy éppen ő felel azokért a merényletekért, melyek következő célpontjának hiszik. A Spionfióka nem hagy időt rá, hogy kisebb-nagyobb marhaságain merengjünk. Lendületességével végig leköt, ezért aligha fog bárki azon kattogni, hogy senkinek fel se tűnik, főszereplőnk minden csak nem kém. A készítők még rá is kontráznak erre. Az ellenségeit és a hírszerzést egyaránt lenyűgözi Corben "álcája", sőt osztálytársait is zsoldoskommandónak nézik. A film humorral veszi át James Bond világát és nagyobb élvezettel merül el benne, mint Corben a luxusban. Ennél jobb reklámja a repülőgépek első osztályának soha nem lesz. Ahogy aztán forrósodik a helyzet az eddig mázlival túlélő srácnak sietve hőssé kell válnia. A Spionfióka akciójelenetei nem túl erősek, a Die Hard és a Vissza a jövőbe ötvözte zenéje, valamint a szereplőgárdája viszont annál inkább. Roger Rees egy igazi Bond-film gazembereként is megállná a helyét. Az apró Linda Huntnál csak Robin Bartlett nyúlja le rendszeresebben a jeleneteket, aki gimis tanárnőből a film végére kész Rambová válik. A Spionfióka az egyik legjobb Bond előtti főhajtás. Legalább annyira megérdemelte volna a közönségsikert, mint a Kingsman.

ÉRTÉKELÉS: 80%