Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Moziajánló: Spotlight - Egy nyomozás részletei (2015)

2016. február 17. - Lazók György

spot-1b.jpg

Egy gyerekmolesztálási ügyre a legnormálisabb reakció azt hiszem, hogy az ökölbe szoruló kéz, de úgy tűnik, hogy a szemet hunyás ennél sokkal gyakoribb. A katolikus egyház és a BBC pedofil botrányait olvasva fel nem tudtam fogni, hogyan maradhattak olyan sokáig titokban. Nem véletlen, hogy Tom McCarthy (Az állomásfőnök) filmje, a Spotlight - Egy nyomozás részletei is innen kezdi el vizsgálni azt az Amerikában kirobbant ügyet, mely rávilágított arra, hogy a katolikus egyházban a pedofília nem korlátozódik elszigetelt esetekre, hanem már rendszerszintű probléma, amit a vezetők tudtával és jóváhagyásával évtizedekig palástoltak, hozzájárulva ahhoz, hogy ezek a szexuális bűnelkövetések egészen horribilis méreteket öltsenek. A Boston Globe oknyomozó újságírói egyetlen pap kapcsán kezdtek feltáró munkába, de rövidesen már tizenhárom lehetséges elkövető került a látóterükbe. Ahogy még mélyebbre ástak, csak az ő városukban majdnem kilencven gyerekmolesztáló papról szereztek tudomást, akiket az egyház bevett gyakorlatként egyik templomból a másikba helyezett át, nem törődve azzal, hogy ugyanott folytatják, ahol előzőleg abbahagyták.

A film nem ódzkodik a kínos kérdések feltételétől: arra is kitér, hogy a helyi lapok miért nem kezdték el hamarabb kideríteni az igazságot. A pontok ott voltak előttük, csak össze kellett volna kötniük őket, ami persze távolról se annyira egyszerű, ahogy hangzik. Egy kívülálló kellett, hogy megadja a kezdő lökést az új főszerkesztő személyében, aki amellett, hogy nem volt katolikus, baráti kapcsolatban se állt azokkal a komoly befolyással bíró személyekkel, akik érintve voltak a papok pedofil kilengéseinek eltusolásában. A film elején az újság még csak néhány vádirat titkosítását akarja feloldani a bíróságon, de ez a környezetükben máris az egyház elleni támadásként csapódik le. Egy katolikus országban kikezdeni velük egy olyan harc, amit senki se vív meg szívesen. Jónak tartott emberekről nehezen akarjuk elhinni, hogy valójában szörnyetegek, vagy akár csak összejátszanak velük, itt viszont papokról beszélünk, akik a hívők számára Isten földi helytartói. A film készítői kiválóan érzékeltetik, hogy micsoda hatalmuk van az áldozataik és azok szülei felett, és, hogy micsoda aljasság visszaélni vele. Összeroppant életeket az Istenbe vetett hittel együtt.

spot-3.jpg

A Spotlight újságírói objektivitással közelít az érzékeny témához. Félresöpör minden sallangot és azzal az éleslátással foglalja össze az ügyet, amivel a tényfeltáró cikksorozat, melynek létrejöttét elmeséli. Az eddig leginkább csöndes drámákat rendező Tom McCarthy előtt olyan '70-es évekbeli filmek lebegtek példaként, mint a Watergate-botrányról szóló Az elnök emberei és főképp Sidney Lumet (Serpico; Hálózat) munkássága. A látszólagos szenvtelenség mögött maximális odafigyelés rejtőzik az eset minden fontos részletére. Az áldozatok, az elkövetők, az egyház és a velük együttműködők összeesküvéssé szövődő hálóját úgy ismerteti meg velünk, hogy végig megőrzi az emberi nézőpontot. McCarthy eddigi filmjeiről leolvasható, hogy nem híve a könnyelmű bekategorizálásnak, szereplőit jobban meg kell ismerni, hogy véleményt alkothassunk róluk, és természetesen ezúttal is mélyebbre néz annál, amit a felszín elárul. Még a pedofil papokat sorozatban felmentető ügyvédről is kiderül, hogy nem volt mindig az az elvtelen jogász, aminek ránézésre elkönyvelnénk. Egy fél jelenet csak, amikor a szembesítése hirtelen teljesen más megvilágítást kap, de ezzel a pár mondattal is elmesél a film egy teljes történetet arról, hogyan adja fel valaki a hiábavalónak tűnő harcot, ha látja, hogy a rendszer úgy működik, ahogy és nincs senki, aki érdemi lépéseket tenne, hogy másképp legyen.    

spot-4.jpg

A főszereplőkkel szinkronban zuhan rá a nézőre is az ügy súlya. Miközben egyre több részletet ismerünk meg az áldozatoktól és a felelősök köre rekordsebességgel tágul, a Spotlight elsőrangú újságíró iskolává válik. Aki jól figyel, megtanulhatja belőle például, hogyan lehet elnyerni az interjúalanyok bizalmát. A filmekben az újságírók általában vagy keselyűk, vagy az igazság szent lovagjai, itt viszont pusztán a munkájukat végző, elkötelezett profikat látunk, akik tisztában vannak vele, hogy az ügy, ami lassan időzített bombaként ketyeg felettük, milyen fontos. A személyes érintettség idővel elkerülhetetlen, de szerencsére sose veszi el a fókuszt a lényegről, pedig a nyomozás szempontjából a lehető legrosszabbkor bekövetkezik még egy szeptember 11-i terrortámadás is. Nagyon helyesen a főszereplők magánélete szinte teljesen mellőzve van. Nincsenek drámai veszekedések az asszonnyal, amikkel külön kihangsúlyoznák, hogy a munkájuk a házasságuk rovására megy, megelégszenek utalásokkal. Itt újfent az alkotók tehetségét mutatja, hogy kevéssel milyen sokat tudnak elmondani. Egyetlen mozdulattal kifejezik az emberre rátelepedő feszültséget.

A filmben mindössze egy tipikus nagyjelenet van, mikor a Mark Ruffalo játszotta újságíró végre megszerzi a fő bizonyítékot és kirohanást intéz a főnöke ellen, amiért az vissza akarja tartani a cikk megjelenését, viszont még ez se a szokványos módon fut ki. Ide kapcsolódik egy kollégája, aki rájön, hogy a házától mindössze pár percnyire van egy olyan intézet, ahová az egyház a problémás papjait kezelni küldi, ezért neki a családja miatt válik sürgőssé, hogy mielőbb nyilvánosságra hozzák, amit megtudtak. Együtt érezve velük úgy tűnik, hogy igazuk is van, csakhogy ez az ügy nem róluk szól. Meg lehet érteni őket, ám ez is egy nagyon jó lecke újságírásból: a szakmai felelősségnek felül kell írnia a személyes vonatkozásokat. Ha túl korán jöttek volna ki a sztorival, nem érik el a célt vele, és minden erőfeszítésük hiábavalóvá válik. Az újságírásról készült már több nagyszerű film is - az egyik legelhanyagoltabbnak, az 1994-es Lapzártának pont az itt látható Michael Keaton volt a főszereplője -, de a Spotlight minden korábbinál lelkiismeretesebben mutatja be, hogy micsoda munka egy tényfeltáró cikket összerakni. Jóformán együtt lélegzünk az újságírókkal. Osztozunk a rájuk nehezedő nyomáson és a jogos elégedettségükön, mikor a lap végre a nyomdába kerül.

spot-5.jpg

A színészek szorosan együttműködtek a Boston Globe újságíróival tovább növelve játékuk, és vele a film autentikusságát. A Spotlight bámulatos gárdával büszkélkedhet. Keaton mellett Mark Ruffalo, Rachel McAdams és Liev Schreiber remekel a főbb szerepekben. Külön öröm Stanley Tuccit és Billy Crudupot újra a tehetségükhöz méltó filmben látni, de legalább ennyire lenyűgözőek a kevésbé ismert színészek. Vannak arckifejezések, különösen az áldozatokat játszók részéről, amiket egyszerűen nem lehet elfelejteni. Fájdalmasan valósak. Tom McCarthy és írója, Josh Singer tényszerűen elevenítik fel az eseményeket a nyomozás megkezdésétől a cikk megjelenéséig és közben sebészi pontossággal kapják el az üggyel felszínre kerülő emberi gyarlóságot, a felháborító képmutatást, és az egyéni tragédiákat. A Spotlight az utóbbi évek legletisztultabb drámája. Segít megérteni, hogyan maradhattak rejtve azok a botrányos bűnök, melyek előtt egy cikket elolvasva meglehet értetlenül állnánk, emellett az eddigi legteljesebb rálátást biztosítja az oknyomozó újságírásra. Tom McCarthy tavaly még Adam Sandlerrel égette le magát. Talán ez a kudarc is hozzájárult, hogy most élete legjobb formáját nyújtsa. Erre a filmre Sidney Lumet is büszke lett volna. 

ÉRTÉKELÉS: 100%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr598358950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása