A Hanta boy bemutatásakor többen eljátszottak a gondolattal, hogy mekkora poén lenne, ha egy politikussal történne meg ugyanaz, ami a Jim Carrey alakította hazudni képtelen ügyvéddel. Sokat nem kellett várni Hollywood válaszára, mindössze egy évvel később a mozikba került az ekkorra kissé megkopott élő legenda, Warren Beatty alkotása. Az alaphelyzet hasonlósága ellenére a két film jobban nem is különbözhetne egymástól. Míg a Hanta boy egy családi vígjáték, addig a Bulworth - Nyomd a sódert! egy felnőtteknek szóló szatíra, amiben olyan keményen trágárkodnak, mint Eddie Murphy fénykorában. A forgatókönyv annak dacára is nehéz szülés volt, hogy a rendezést és a főszerepet is magára vállaló Beatty korlátlan művészi szabadságot harcolt ki. Híresen terebélyes egója elfogyasztott számos írót, többek közt Aaron Sorkint (Steve Jobs). A történet szerint egy lecsúszóban lévő szenátor megrendeli a saját megölését, és, ha már úgy is mindegy, a neki odakészített sablonbeszéd helyett elkezd igazat mondani. Míg a stábja és az őt pénzelő lobbi sikítófrászt kap ettől, addig a nép nagyon is örül annak, hogy végre nem átlátszó szövegekkel etetik. A szenátor rákapva a rap ízére utcai stílusban kezdi el lerántani a leplet arról, hogyan is működik a rendszer. Az igazság kimondása olyan felszabadítóan hat rá, hogy már nem is akar meghalni, de lehet, hogy már túl késő meggondolnia magát.

A film nem árul el semmi újat a politika működéséről, mégis az a nyíltság és közvetlenség, amivel közli a nagy büdös helyzetet, felér egy revelációval. A Bulworth csúcspontját jelentik azok a részek, mint mikor a főszereplő kendőzetlenül az emberek arcába vágja, hogy a politikusok pártállástól függetlenül totál leszarják a választóikat. A történetet társ-íróként is jegyző Beatty nem kispályázik, az elsők között a filmiparnak is beszól egy vaskosat, majd jön a magát rég kiárusító média. Gúnyt űz az Amerikában uralkodó rasszizmusból és az osztálykülönbségekből, de olyan keményen fogalmazva, hogy a fal adja a másikat. A film szerint a demokrácia hazájában a szegényekkel a létező összes módon kibasznak, amivel sikeresen felszította az indulatokat maga körül. A stúdió el akarta ásni az alkotást, a kialakult botrány azonban ráirányította a figyelmet. Warren Beatty-t rapelni látni valakinek önmagában sokkoló volt. Eredetiben lehet, hogy tényleg az, ám a magyar változatban Dörner György előadásában fergeteges szintre kerül. A film sajnos, amikor épp nem a nyelvét köszörüli, látványosan nem tud mit kezdeni magával. Van egy érdektelen szerelmi szálunk, amin az se segít, hogy a fiatal és dögös Halle Berry áll a középpontjában. Sok időt vesz el, hogy a megölésétől rettegő főszereplő ide-oda rohangál, de az abszolút mélypontot a lelki vezetőül szolgáló félnótás csöves jelenti. Beatty túl nagyot akar mondani, ez pedig elvezet a tökéletesen elbarmolt befejezéshez, ami nem csak hangulatában nem illik a filmhez, hanem kiakasztóan zagyva is. A Bulworthből nagy film lehetett volna. Így csupán egy kusza szatíra, aminek a betétdala mélyebb nyomokat hagyott a világban, mint a gondolatai.

ÉRTÉKELÉS: 60%