Steven Spielberg miután egyre-másra aratta a közönségsikereket, elhatározta, hogy bebizonyítja a Filmakadémiának, hogy méltó az elismerésükre. Annak ellenére, hogy a Bíborszínt nem egészen úgy fogadták, ahogy azt a rendező szerette volna – az Oscar-díjátadáson megannyi jelölése ellenére kínosan mellőzték –, nem kisebb kihívást vállalt magára, mint, hogy David Lean nyomdokába lépjen. Eredetileg a filmeposzok királyát kérték fel J.G. Ballard (Karambol) önéletrajzi ihletésű regényének adaptálására, azonban ő egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta elvállalni a feladatot. Az anyag egy idő után Spielberg kezében landolt. A nagy mozimágushoz, aki mindenkinél jobban értett ahhoz, hogy gyerekszemmel láttassa a világot, testhezállónak tűnt egy olyan történet, mely egy kisfiú szemén keresztül mutatja be a háborút. A filmet végül még inkább fanyalogva fogadták, mint a Bíborszínt és csupán azt követően értékelődött fel, hogy a Schindler listájával sikerült elfogadtatnia magát komoly rendezőként. A nap birodalma főszereplője az ifjú Christian Bale alakította Jim, aki a II. világháború idején Sanghajban él gazdag szüleivel. Mikor a japánok lerohanják a várost, a fiú a káosz közepette elszakad tőlük. Az otthonában felélve a készleteket találkozik a simlis Basie-vel (John Malkovich - A gonosz csábítása), aki érdekből magához veszi. Nemsokára együtt kell megküzdeniük a mindennapi túlélésért egy fogolytáborban, ahol a kényelemhez szokott Jim kénytelen megtanulni, hogyan boldoguljon az embertelen körülmények között.

A színészek utólagos nyilatkozatai szerint rengeteg jelenet végezte a vágószoba padlóján, fontos szereplők váltak háttérfigurává, viszont a film helyenként így is hosszabb a kelleténél. Spielberg sokkal inkább van elemében, amikor a technikai tudását csillogtathatja meg, mint, amikor a párbeszédekkel kell hatást elérnie, viszont a képekkel tényleg mesterien bánik. Grandiózusságban nincs hiány. A felbolydult méhkassá vált Sanghaj vagy a fogolytábor bombázása egyaránt ragyogóan lett megjelenítve. A rendező annyira beleszeret a tömegjelenetekbe, hogy az egyénről már-már megfeledkezik, így a történet személyes vonatkozásait kevésbé kapja el. Legjobban Jim gyermeki csodálatát adja át a japán légierő iránt, ám azt az emberformáló utazást, amin hőse keresztülmegy nem ragadja meg teljesen se spirituálisan, se a rideg valójában. Az utóbbit már csak azért se, mert nem képes ellenállni annak, hogy melegséget és játékosságot csempésszen a filmbe. A rendező Christian Bale kiválasztásával talált igazán telibe, aki már gyerekként is elképesztően tehetséges volt. John Malkovich szokás szerint remekel, de a többi mellékszereplőhöz hasonlóan ő se kap elég teret a kibontakozáshoz. A nap birodalma bár nem sorolható a rendező legjobb munkái közé, nem egy pillanatában tagadhatatlanul megvan a mozivarázs. A film gyönyörű hangzású zenei főtémája, a Suo Gân - mely egy welszi bölcsődalból lett átalakítva - garantáltan emlékezetes marad. A könnyfakasztó zárójelenettel megtámogatott befejezés szintén rásegít arra, hogy megbocsássuk a hibákat és egy szép próbálkozásként könyveljük el Spielberg alkotását.

ÉRTÉKELÉS: 70%