Spielberg legsikeresebb protezsáltja, Robert Zemeckis nem a fekete humoráról híres, pedig a Vissza a jövőbe alkotója olyannyira nagy rajongója volt az EC Comics groteszk képregény-szériájának, a Mesék a kriptábólnak, hogy tévésorozatként élesztette fel. A horrorisztikus, jellemzően gonosz csavarral végződő epizódok közé tökéletesen beleillik David Koepp és Martin Donovan forgatókönyve, mely Zemeckis érdeklődését is felkeltette. Így lett a Mesék a kriptából nem hivatalos első mozifilmje a Jól áll neki a halál. A rendező nagyban gondolkozott. Sztárokat szerződtetett és szokásához híven telerakta a jeleneteket lenyűgöző speciális effektekkel. A stúdióval együtt abban bízott, a film aratni fog, ám a kritikusok elégedetlenek voltak vele és az amerikai közönség is gyorsan elpártolt a bevételi listák élén nyitott produkciótól. Ez volt Zemeckis első bukása mióta befutott, ami nyomott hagyott benne. A Forrest Gump után a drámaibb történetek felé fordult és többé vissza se nézett. Nagy kár érte, mert a Jól áll neki a halál könnyedebb időszakának egyik legjobb rendezése. A sztori szerint a hiú, de már öregedő díva, Madeline Ashton (Meryl Streep) elcsábítja barátnője vőlegényét, Ernestet (Bruce Willis), aki micsoda véletlen, plasztikai sebész. Az elhagyott Helen (Goldie Hawn) 14 évvel később teljesen kicserélve bukkan fel és azon nyomban ráveszi a boldogtalan férjet, hogy végezzenek Madeline-nel, azt azonban nem tudja, hogy riválisa örök ifjúságot biztosító bájitalt ivott, melynek az a mellékhatása, hogy nem tud meghalni.

A főszereplők a Mesék a kriptából szellemiségéhez hűen erkölcsileg nincsenek épp a topon. Még a szánalmas Ernest áll a legközelebb ahhoz, hogy rendes embernek lehessen nevezni. Nehéz hát bárkinek is szurkolni. Nem könnyíti meg a dolgunkat, hogy a történet jól elkülöníthető szakaszaiban mindig más kerül a középpontba. Az elején még Helen megérdemelt visszavágása kínál azonosulást, majd Madeline kétségbeesése az ifjúsága visszaszerzéséért, de kiderül, hogy egyikük se jobb a másiknál. Ekképp lesz a történet valódi hőse Ernest. Az egyetlen, aki végül felismeri, hogy az örök élet nem áldás, hanem lidércnyomás. A film tanulságát Zemeckis eredetileg túlhangsúlyozta, ezért az utolsó pillanatban újra kellett vágni, mely magával hozta egy teljes mellékszál elhagyását és a befejezés megváltoztatását. A különleges effektekre kihegyezett forgatást Meryl Streep nehezen viselte, viszont ez a játékán egyáltalán nem látszik. Fantasztikusan karikírozza ki a női hiúságot. Goldie Hawn született komikaként mondhatni hazai pályán mozog, Bruce Willis azonban tutyimutyi alakként messzire került a komfortzónájától, és ebben láthatóan örömét leli. Zemeckis amellett, hogy mást hoz ki színészeiből, mint, amit várnánk tőlük, jó érzékkel csepegtet a történetbe egy kis film noir-hatást annak stílusjegyeit humorosan felnagyítva. A képi megoldásokkal is bravúrosan játszadozik. A kezdésben például Streep fergetegesen egoista musical számáról egy elegáns, hosszú snittel tér át a távozó vagy épp horkoló nézőkre. Állandó zeneszerzője, Alan Silvestri szintén csúcsformában van. Dallamaiban egy kaján nevetést lehet felfedezni. A Jól áll neki a halál remekül mulat az emberi gyarlóságon, és arra csábít, hogy mi is tegyük ugyanezt.

ÉRTÉKELÉS: 80%