Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Kedvencek temetője (1989)

2017. március 10. - Lazók György

pet-title.jpg

Stephen King regényei hamar meghódították a mozivásznakat, habár a stílszerűen a horror királyának nevezett bestseller gyáros nem volt oda a legtöbb filmváltozatért. Még a klasszikusnak számító Ragyogást is utálta, mivel Stanley Kubricknak volt mersze átdolgozni a történetét. Miután megelégelte, hogy írásaiból a sokadik méltatlan adaptáció készül el, elhatározta, hogy a maga kezébe veszi a gyeplőt. Elkezdett forgatókönyveket írni, sőt még a rendezéssel is megpróbálkozott. Érdemes megnézni első és egyben utolsó direktori munkája, a Maximális túlhajtás korabeli előzetesét, amiben eszelős fejjel arról beszél, hogy most aztán megmutatja a sok kontárnak, hogyan is kell Kinget filmre vinni. Az író a Maximális túlhajtás maximális bukása után kissé elhalkult, ám mikor az a könyve került Hollywood látóterébe, melytől saját elmondása szerint őt magát is a hidegrázás kerülgette miközben írta, újfent úgy döntött, hogy személyesen gondoskodik arról, hogy amennyire csak lehet, a jelenetek hűek legyenek a regény minden egyes sorához. Így nyílt meg a mozikban a Kedvencek temetője.

A történet középpontjában a Creed-család áll, mely egy félreeső, vidéki házba költözik. Megérkezésük kezdeti idillje nem bizonyul tartósnak. Az utat rendszeresen átszelő kamionok és a háztól nem messze felfedezett, elhagyatott állattemető jogos, ámbátor múló aggodalommal tölti el őket. A közeli egyetem orvosaként elhelyezkedő apának (Dale Midkiff) mindezen felül már az első napján a keze között hal meg az egyik diák. A hab a tortán, hogy az áldozat haláltusájában figyelmeztetni próbálja egy közelgő veszedelemre. Mikor aztán a család macskája egy reggel holtan kerül elő, az apát ráveszi a szomszédja (Fred Gwynne), hogy a közeli indiántemetőben földeljék el a kis kedvencet. A cicus ennek köszönhetően másnap épen és egészségesen bukkan fel, igaz a viselkedése a szokottnál némiképp agresszívebb. Mikor a család egyik tagja egy szörnyű gázolás áldozatává válik, az apa nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy újabb halottat vigyen a temetőbe. Túl későn szembesül azzal, hogy, aki visszatért a sírból, már nem ugyanaz az ember, mint, akit eltemetett.   

pet-3.jpg

A film előkészületeit ugyanúgy nem kísérte áldás, mint az új életet kezdő Creed családot. A terv az volt, hogy a zombifilmek atyja, George A. Romero ül a rendezői székbe, aki még 1984-ben vette meg a megfilmesítés jogát. Ő az Evil Deaddel nevet szerzett Bruce Campbellt szerette volna a főszerepben látni. Ha ez az elképzelés megvalósul, talán mindkettejük karrierje kedvezőbb irányt vesz, mint, ahogy végül alakult. Romero másfél évig dolgozott szakadatlanul a film megvalósulásán, de annak ellenére se tudta eljuttatni a forgatásig, hogy Kinggel jó kapcsolatot ápolt és a kívánalmait kész volt teljesíteni. Egyes források szerint a film producerével, Richard Rubensteinnel már kevésbé jött ki jól és emiatt hagyta ott a produkciót. A hivatalos indoklásban az áll, hogy a rendező 1988-as filmje, a balul elsült Majomszeretet elhúzódó munkálatai miatt szállt ki a Kedvencek temetőjéből. A helyére a műfajban teljesen járatlan Mary Lambert került, aki addig leginkább Madonna videóklipeket rendezett, ezért számítani lehetett rá, hogy nem fog se Kingnek, se Rubensteinnek ellentmondani. 

pet-8.jpg

A történet több eleme is Stephen King személyes élményeiből táplálkozik. Úgy is mondhatnánk, rémmesévé nagyított emlékei elevenednek meg előttünk. A házukkal szemközti úton a fiát egyszer például majdnem elgázolta egy kamion. King, ahogy hozzá méltó, a maximumot hozza ki ebből a megrázó tapasztalatból. Az első pillanattól fogva ott lengeti előttünk a gázolás lehetőségét és már szinte perverz módon, de rendkívül ügyesen teszi a mienké saját félelmeit. Sajnálatos, hogy a lélektani kínzással nem elégszik meg és szükségét érzi egy misztikus nonszenszet is hozzákölteni. Maga a holtakat visszahozó temető ötlete önmagában remek, azonban Victor, a figyelmeztető szellem behozatala már erőltetett. Egy-két szórakoztatóan groteszk pillanat a legtöbb, amit nyer a film vele, amúgy inkább a terhére van. Missy, a lökött bejárónő is jórészt teljesen felesleges, halála is csak egy olcsó sokkhatás, mely pusztán előételül szolgál a később eszkalálódó borzalmakhoz.

King hiába igyekszik a hely gonoszságát érzékeltetni, ha egyszer homályban hagyja, amit nem kellene és túlmagyarázza, amire elég lenne finoman utalni. Azt, hogy egy ördögi erő dolgozik a háttérben nem képes érdemlegesen a történetbe építeni. Victor és a szomszéd zavaros megnyilatkozásaiból derül csak ki, hogy a hely akarattal rendelkezik, ennél tovább pedig nem is nagyon jutunk. Magyarázat nélkül jelenik meg a történetben a nagyobbik gyerek, Ellie természetfeletti képessége szintén, aki minden rosszat, ami a családra vár előre megálmodik. Hasonlóan leginkább csak a hatás kedvéért kanyarít ki a történetből egy nagyobb szeletet az anya legbelsőbb félelme gyerekkorában elhunyt testvéréről, Zeldáról. A róla való visszaemlékezések a film leggyengébb részei közé tartoznak annál az oknál fogva is, hogy az elvileg 13 éves lányt a rendező egy csapnivalóan elmaszkírozott felnőtt férfivel játszatta el. 

pet-2.jpg

A filmben egy rövid időre papként feltűnő író miközben páros lábbal rugdossa szereplőit végzetük felé, még nem átallja szerencsétleneket minden adandó alkalommal pofon is vágni a hülyeségükért. Az apának az elképzelhető összes módon a tudomására hozza, hogy milyen ostoba és veszélyes az indiántemető segítségével visszahozni a halottakat, hogy aztán ezekről ő jóformán tudomást se vegyen. Nála csak az ötletet adó, jószándékú szomszéd az idiótább, aki hiába ismeri tapasztalatból mivel jár a temető használata, mégis elhallgatja a nem éppen elhanyagolható mellékhatásokat. Járnia is kellett a vágóollónak hevesen, hogy a szereplők ne tűnjenek még annál is fogyatékosabbnak, mint amilyenek. Ezért került ki a filmből az, hogy a szomszéd kutyája, akit annak idején feltámasztott, nem csak ingerlékenyebb lett a temetőből visszatérve, ahogy azt a visszaemlékezésben mutatják, hanem Cujo módjára megölt egy rakás embert.

Abszurd marhaságaival és felesleges túlzásaival együtt King történetének a magja kiváló, a halállal való szembenézésre tanít. A szereplőket összeköti, hogy nem tudják a halált kezelni, elfogadni a vele járó veszteséget. Végső soron ez okozza a tragédiájukat, ami pedig könnyedén elkerülhető lehetett volna. King kíméletlenül taszítja egyre mélyebbre az apát a bűntudattól egészen az őrületig. Direkt hergel is még azzal, hogy milyen kevésen múlik, hogy a szörnyűséget ne kövesse még nagyobb szörnyűség, de ez csak játék. A Creed-család sorsa igazából már akkor eldőlt, amikor az apa átlépte az első határt, amit törvényszerűen követnek újabbak. A másodikhoz a film legkeményebb jelenete vezet el, amikor az egyik gyerek kisétál a kamion elé. Ez a rész minden ízében brutálisan erős, a gyerkőcöt alakító kis Miko Hughes meg annyira aranyos, hogy nem csak szívből lehet sajnálni, de a belőle áradó ártatlanság később akkora kontrasztba kerül, hogy a visszatérése annál hátborzongatóbb lesz.

pet-4.jpg

A Kedvencek temetőjét rendező Mary Lambert korlátai pont akkor törnek elő, amikor a frászt kellene hoznia a nézőre. Videóklipes múltjának a haszna, hogy akadnak még mai szemmel is mutatós vizuális megoldások. A színészgárda ugyan nélkülözi a nagy neveket, de a főleg tévésorozatokból ismert főszereplők decens alakításokkal hálálják meg a beléjük fektetett bizalmat. Kezet csókolhat a rendező a zenét szerző Elliot Goldenthalnak (Szemtől szemben), aki talán a legtöbbet teszi a hideglelős atmoszféra megteremtéséért, kihúzva a pácból pár esetlenebb jelenetet is. A film úgy istenesen az utolsó harmadában kapcsol rá. Súlyos árat fizet az összes szereplő, aki nem lép le időben a King szülőföldjét jelentő Maine-ből. Az író hagyja, hogy beleéljük magunkat a reménybe, amit csalókán felvillant, hogy aztán még találóan élcelődjön is azon, kár bízni abban, hogy a dolgok jóra fordulhatnak. A befejezésnél a téboly és a fájdalom ölelkezik, miközben az ördög kuncog a sarokban. A Kedvencek temetője felemás film, mely magán viseli azokat a kézjegyeket, amikkel az író fel szokta idegesíteni az embert. Nélküle esetleg az adaptáció többre vihette volna, mint vele, ugyanakkor éppen az ő elbeszélői tehetsége, valós félelmekkel való zsonglőrködése emeli arra a szintre, melyről a pár évvel későbbi, vállalhatatlan folytatás csak ábrándozhatott.

ÉRTÉKELÉS: 70%  

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr512324383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pascow 2017.03.10. 12:52:05

Az egyetlen film amitől a mai napig a hideg kiráz. Köszönhető annak, hogy kb. 12évesen láttam először és rögtön meg is szerettette velem a horror műfajt. Érdemes elolvasni a könyvet is mert sok kérdésre választ kapsz, persze a filmnek önmagában kellene működnie. Pl. Ellie (bár ez a könyvben sincs egyértelműen kimondva) ragyogás képességgel bír, ezért álmodja előre a jövőt. Szerintem nem baj, hogy misztikus maradt a temetkezési hely, jobb mint ha valami béna magyarázat lenne. Amit sajnálok, hogy megkurtítottak az Timmy Baterman sztorija itt lehetett volna mesélni jobban a temető történelméről. A szereplők meg hülyék mint minden horrorban :)
süti beállítások módosítása