Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

A balek bosszúja (1961)

2017. május 15. - Lazók György

balek-2.jpg

A bűn nem kifizetődő. - tartja a mondás, amit régen se többen hittek el, mint manapság, de a filmek mégis azt sugallták, hogy így van. Ha megnézünk egy régi krimit, általában azt látjuk, hogy legyen a bűnelkövető bármily rafinált, sőt a maga módján akár szimpatikus is, a törvény keze végül menthetetlenül utoléri. Nem is lehetett másképp, hisz az erkölcseinket őrző cenzorok kiadták az utasítást, hogy történjék bármi is egy filmben, a bűnősnek el kell nyernie a büntetését. Bár rendre feltűntek olyan valóságosságra törekvő alkotók, akiknek a filmjeiben az alvilág figurái nem feltétlen sötét gazfickók, ők is kénytelenek voltak megadni magukat a konzervatív szemléletnek. Valahogy igyekeztek beleépíteni a sztoriba hát úgy azt az elvárást, hogy a bűnözőknek veszíteniük kell, hogy művészileg mégse sérüljön a munkájuk, de azért olykor kilógott a lóláb. Jellemző volt, hogy a történet főszereplői hiába hajtották végre tökéletesen a tervüket, végül egy piszlicsáré marhaságon elcsúsztak. Az ok, amiért kitértem erre, mert A balek bosszúja alkotói megtalálták a módját, hogy fityiszt mutassanak a rendszernek és úgy ábrázoljanak egy pénzhamisítási akciót, hogy annak irányítója ne csupán felülkerekedjen a törvény őrzőin, hanem le is alázza őket.

A film kezdetén egy pitiáner társaságot ismerünk meg. Eric Masson (Franck Villard) lóg a hitelezőinek egy nagyobb összeggel, ám mivel fizetni nem tud és valószínűleg soha nem is volt szándékában, megosztja velük nagy tervét. Aktuális ostobácska szeretőjének egy zseniális rézmetsző a férje (Maurice Biraud), akit, ha bepaliznak, hatalmasat szakíthatnak. Charles Lepicardnak (Bernard Blier - A magas szőke felemás félcipőben) tetszik az ötlet, ám be kell látnia, hogy a kivitelezéshez nincs meg a tapasztalatuk. A lecsúszóban lévő volt kuplerájos kitalálja, hogy felkeresi egy régi ismerősét, aki egykor olyan nagymenő volt a pénzhamisításban, hogy csak úgy hívták, a Főnök. Ferdinand Maréchal (Jean Gabin) kényelmesen tölti a trópusokon nyugdíjas napjait és az a baráti tanácsa, hogy hagyja a fenébe az egészet, mert az egyetlen, amin a hozzá hasonló későn kezdők osztozni szoktak, az nem a zsákmány, hanem a börtönévek. Mikor azonban megismeri az akció részleteit, ő se bír ellenállni és visszatér Franciaországba, hogy gatyába rázza a szedett-vetett tervet.

balek-5.jpg

Bevallom, hogy azelőtt még csak nem is hallottam erről a filmről, pedig a készítői nem akárkik. A rendező Gilles Grangier A balek bosszúja készítésének az idején már régi motoros volt a szakmában, aki ellenállva az új hullám szelének megmaradt a karakterközpontú alkotásoknál. A forgatókönyv megírásában is részt vevő novellista, Albert Simonin első munkájától kezdve szívesen merült el az alvilágban. Az utolsó akciót azóta a francia film noir klasszikusaként tartják számon. A gárda másik oszlopos tagja az a Michel Audiard volt, aki több évtizedes pályafutása során a nemzet egyik legfoglalkoztatottabb forgatókönyvírójává nőtte ki magát, pedig úgy kezdte, hogy filmes újságokba irkált. Egykori, rá irigy kollégáinak aztán állandó céltáblájává vált, de ez nem gátolta meg, hogy olyan színészekkel dolgozzon együtt, mint Delon, Belmondo vagy Jean Gabin, aki mind Grangiernek, mind Simoninnak közeli barátja volt. Nem is volt kérdés, hogy a Főnököt neki kell eljátszania.

Kedvelem és elismerem Jean Gabint, de azért nem én vagyok a legnagyobb rajongója, mégis azt kell, hogy mondjam, mikor színre lép, A balek bosszúja egyből szintet ugrik. Ehhez az is hozzájárul, hogy a szerepe rendkívül hálás, briliánsan van megírva. A Főnök olyan fickó, aki, ha belép egy szobába, ott ő a legokosabb ember, és ezt tudja is magáról. Ellentmondást nem tűrően, laza riposztokkal osztja hát ki kispályás partnereit, sőt a reptéren őt fogadó rendőröket is. Mindössze két perce tartózkodik az országban, máris az orruknál fogva vezeti üldözőit. Úgy tesz, mint, aki csak lovakat vásárolni jött, panaszosan elcseveg a lótenyésztés nehézségeiről, és még el is viteti magát velük a szállodájába. A rá régóta vadászó felügyelő tudja, hogy mellébeszél és emlékezteti rá, hogy legutóbb egy festmény okán tért vissza, amit soha nem vett meg. A hamisító erre felháborodottan annyit felel, hogy a kép nem volt igazi, és, ha már itt tart, jól leoltja a rendőrséget amiért nem képes elkapni az efféle alakokat. Kész, a felügyelő fiatal kollégája is csak tátott szájjal nézi végig a jelenetet. Jean Gabin szó szerint mindenkit lemos a pályáról. Az ilyen óriási pillanatoktól lesz A balek bosszúja igazi gyöngyszem.

balek-1.jpg

A film humorral mutatja be, hogy mi az, ami elválasztja a piti és a profi bűnözőt. Elsőnek mindjárt a mohóság, melyhez általában idiótaság társul. A Főnök társai is természetesen egyből kevesleni kezdik a jussukat és sutyiban azon vannak, hogy dupla annyi pénzt nyomjanak, mint, amire vevőjük van. Fel se fogják azoknak a precíz, átgondolt részleteknek a fontosságát, amikre a Főnök úgy ügyel. Michel Audiard hatalmas szövegeket ad a szájába, melyekben ott van a figura lényege. Az intelligenciája és a céltudatossága. Amikor az ész diadalmaskodik a kisstílűek ostobaságán, azt mindig öröm nézni, a Főnök így érdemli ki szakmájától függetlenül, hogy az akció sikerrel járjon, míg társai rászolgálnak, hogy lebukjanak. Csak félő, hogy magukkal rántják, ami a feszültség elsőszámú forrásává válik. Már vártam mikor jön a banánhéj, amin elcsúsznak és erre A balek bosszúja direkte rá is játszott a kíváncsiskodó szomszédokkal, hogy aztán jól átverjen.

Az egyedüli, amit fel tudok róni a filmnek, az a szörnyű magyar cím. Az egyetlen mentsége, hogy hozzájárul, ahhoz a kellemes meglepetéshez, amit Grangier alkotása okoz, mivel totál félrevezető. A történetben ugyan tényleg van egy balek, de az egyáltalán nem arról szól, hogyan áll bosszút. Cserébe ezért a ballépésért a hazaiak egy klasszikus szinkronnal tették fel a műre a koronát, melyben egymásnak adják a kilincset a zseniális színészek, akik sajnos már rég nincsenek köztünk. A minden rezdülésében tekintélyt parancsoló Jean Gabinhez ugyan Mádi Szabó Gábor lenne a tökéletes, viszont Képessy József annyira jól adja a figurát, hogy aligha érheti kifogás, amiért rá esett a szinkront rendező Székely Anna választása. Képessy fantasztikusan vált, mikor a Főnök egy régi nőismerősével beszélget, akivel barátian elnosztalgiáznak, hogy mikor üzletre kerüljön a sor úgy tegye egy pillanat alatt helyre, hogy köpni-nyelni ne tudjon. Ennyit csak Gelley Kornél alakításán lehet mulatni, aki remekül karikírozza ki a figurája, Eric Masson olcsó szélhámos mivoltát. A film élvezetét a befejezés teszi teljessé, mely a cenzorok akaratát olyan szellemesen, a nézővel összekacsintva kerüli ki, ami külön tapsot érdemel. Mert a bűn - mondjanak egyesek bármit is - néha bizony kifizetődő.

ÉRTÉKELÉS: 80%  

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr1712497583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása