Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Hap and Leonard - 2. évad (2017)

2017. augusztus 21. - Lazók György

hap-1.jpg

Joe R. Lansdale nevét az őt jó ideje mellőző hazai könyvkiadóknak köszönhetően mifelénk viszonylag kevesen ismerik, pedig a texasi születésű író nem csak a krimi-, hanem a fantasy- és a horrorirodalomnak is jeles alakja. A Bram Stoker-díjat annyiszor nyerte már el, hogy kategóriát kellene elnevezni róla. Magyarországon összesen öt könyve jelent meg. Ebből négy annak a Hap és Leonard-szériának a tagja, melyből tavaly a Sundance Channel készített TV-sorozatot. A címszereplő két texasi csóró, akiknek mindig sikerül jókora pácba kerülniük, amiből részben azzal másznak ki, hogy messze nem akkora balekok, mint amekkorának nézik őket. Az első évadban Hap ex-felesége rángatta bele a párost egy rablás során eltűnt pénzszállítmány felkutatásába, míg a folytatásban egy sok éves gyilkosság rejtélyét kénytelenek megoldani miután Leonard pincéjéből egy hulla kerül elő.

A sorozatot istápoló Jim Mickle és Nick Damici már fesztiválkedvenc krimijükkel, a Rideg világgal megmutatták, hogy nem csak szeretik Lansdale írásait, de jól filmre is képesek vinni. Az autentikus környezetrajz, a rendkívül élő és könnyen megkedvelhető karakterek valamint a laza humorral átszőtt párbeszédek mellett Lansdale kiszámíthatatlanságát is visszaadták. A Hap and Leonard megalkotásakor nagyon helyesen úgy határoztak, hogy egy évad során egyetlen könyvre összpontosítanak. Az első a Savage Seasont követte és zárta is le, mely természetesen nálunk nem jelent meg, mert hát minek egy sorozatot az azt elindító könyvvel kezdeni. A második szezon alapja a Fekete rontás, ami vélhetően a sorozatgyilkos-szálnak köszönhette, hogy eljutott a magyar könyvespolcokra. A Hap and Leonardot idehaza a címfordításra valamiért allergiás AMC-n lehet elcsípni szinkronnal, de ez tipikusan az a széria, ami annyira a saját nyelvében él, hogy erősen javallott az eredeti hanggal nézni!

hap-2.jpg

Ránézésre hatalmas baklövésnek tűnt a tősgyökeres texasi, Hap Collins eljátszását egy brit fickóra bízni, azonban a sorozatkedvelőknek nem teljesen ismeretlen James Purefoy meglepően hiteles déli proliként. A múlt mindkét főszereplőnek állandó jelleggel a seggébe harap, így az első évadban Hapet exe újbóli felbukkanásával. A folytatásban nehéz természetű barátja, Leonard Pine kerül sorra, aki elhunyt bácsikája otthonába beköltözve egy meggyilkolt gyerek hullájára bukkan. A drága Chester bácsival bár azelőtt se volt jó a kapcsolata, hogy kivágta őt a házból, amikor rájött, hogy meleg, mégis neki megfelelni akarva és az ártatlanságát bizonyítandó vág bele a gyilkosság megoldásába. Leonard akár távoli rokona is lehetne a Drót Omarjának, nem meglepő hát, hogy Michael Kenneth Williams annyira elemében van, amire a klasszikus sorozat óta nem volt példa. 

A történet egy fiktív texasi porfészekben játszódik, ami ugyanúgy a szegénység, a bűnözés és a korrupció édeshármasában nyögdös, ahogy valós társai. A nyomornegyedekben a bandák drogot árulnak, a királyként uralkodó seriff (a nyolcvanhoz közeledve is még mindig nagyszerű Brian Dennehy testhezálló szerepben) pedig ennek felszámolása helyett azon dolgozik, hogy bamba fiát újraválasszák bírónak. A holtest előkerülése, ahogy az lenni szokott, rég elkövetett bűnöket hoz felszínre. Délen járunk, ahol a múlt öröksége elevenebben kísért. A holtak egyre csak várnak, hogy valaki végre lezárja ügyüket. A sorozat összességében távol tartja magát a természetfölöttitől, inkább szimbolikusan használja, hogy segítségével még többet árulhasson el a karakterekről és a világról, amiben élnek.

hap-4.jpg

A második évadhoz nem keveset hozzátesz, ha ismerjük az elsőben történteket, de akár önmagában is tökéletesen élvezhető. A sorozat lelke továbbra is a főszereplő páros, akik úgy tartanak ki egymás mellett tűzön-vízen keresztül, hogy gyakran a másik idegeire másznak. A hat epizódra bontás ideális hossznak bizonyul, amit a készítők átgondoltan osztanak be. Rászánják az időt olyan apró, finom részletekre, melyekre egy két órás filmben nehezen lenne alkalmuk és közben a cselekményt se hagyják leülni. Nincsenek töltelékrészek, az évad egységesen magas színvonalon mozog. Az új szereplők, mint a csinos ügyvédnő, aki csak idő kérdése, hogy mikor jön össze Happel, vagy az utcakölyök, akit Leonard befogad, néha úgy tűnhet, hogy csupán lézengenek, de mind elfoglalják lényeges helyüket a történetben.

A humor talán a legfontosabb eszköze a sorozatnak. A főszereplők hol fegyverként, hol egymás heccelésére, de jóformán szünet nélkül sütnek el akkora szövegeket, amiket megérne egy külön füzetbe kijegyzetelni. A Hap and Leonard így miközben gyerekgyilkosságról, rasszizmusról és padlóra került emberekről mesél végig pokolian vicces. A befejezéshez közeledve ugyan azzal fenyeget, hogy belefut az ismert sablonokba, mint a nagy rohanás a következő áldozat megmentéséért, de nem csak jól jön ki belőle, hanem szépen át is ver vele. Az utolsó részben Happel és Leonarddal együtt jövünk rá, hogy egy lényeges pont felett siklottunk el és az igazi végkifejlet még hátravan. A megoldás, ahogy tulajdonképpen az egész évad, szülőkről és gyermekekről szól. Ez az eltéphetetlen kötelék indítja be az események láncolatát és ez is zárja le. A Hap and Leonardnak egyelőre Magyarországon nincs nagy rajongótábora, de őszintén remélem, hogy mire a már berendelt harmadik évad megérkezik, lesz legalább egy réteg, ami felfedezi a sorozatot, és vele együtt Joe R. Lansdale-t is!  

ÉRTÉKELÉS: 90%         

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr6612646759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsomák 2017.08.22. 03:40:02

Megmondom őszintén, hogy elkezdtem nézni az első évadot, de körülbelül a negyedik résznél feladtam, annyira unalmas és lassú volt...
(Pont Purefoy meg a nagymellű Christina miatt vágtam bele..mint húzónevek, de nem segítettek sokat..)
Akkor ezek szerint nagyon jó lett, talán elkezdem megint nézni

10teletakivételnek 2017.08.22. 07:28:46

Még nem láttam a sorozatot, de ha 70%-ban hozza a könyvek hangulatát, akkor nem lesz gond.
Megjelent könyveket olvastam még 15-20 éve, személyes kedvencem a Veszett világ. Volt, hogy abba kellett hagynom az olvasást, annyira röhögtem egyes helyzeteken.
Óriási!!!!!

Gabor Jeges 2017.08.22. 10:00:37

Megnéztem egy részt, de nyomasztóbak találtam. Ez nem kritika, csak magánvélemény.

temprasordog 2017.08.22. 11:41:22

Sokkal többet vártam ettől a sorozattól, nagy csalódás volt az első évad.
süti beállítások módosítása