Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Tényleg olyan jó film a Szárnyas fejvadász 2049?

2017. október 27. - Lazók György

blade-1.jpg

Ha csupán annyi volna a kérdés, lehet-e egy mesterműhöz folytatást csinálni, a válasz viszonylag egyszerű lenne: persze. Már a '70-es években is minden különösebb gátlás nélkül nyúltak hozzá a klasszikusokhoz. A bajok ott kezdődnek, hogy minden Keresztapa II-re jut vagy egy tucat olyan rémség, mint az Ördögűző 2. A Szárnyas fejvadász 2049 annyiban különbözik ezektől, hogy nem egy közönségsiker, hanem egy kultikus darab folytatása. Ridley Scott rendezését ugyan mostanra alapfilmként tisztelik, de még mindig nem egy Star Wars-matéria, amire franchise-t lehetne építeni. Egy lassú folyású, létkérdésekről elmélkedő sci-fibe oltott film noir, aminek egyedül pazar látványvilága kínál belépési pontot a tömegszórakozást váróknak. A Szárnyas fejvadászból bár számos különböző változat készült, ám abban osztoznak, hogy egyikük se igényelt folytatást. A pusztulásra ítélt replikánsokat üldöző és esetleg maga is közéjük tartozó Rick Deckard története pont annyi talányt hagyott maga után, amennyit kellett, azt se azért, hogy megadja a löketet egy második résznek. Több évtized után a készítők mégis úgy érezték, eljött az idő, hogy visszatérjünk a Philip K. Dick kitalálta borongós világba, amiből az előre várható anyagi bukás mellett sokak szerint egy az eredetihez felérő modern mestermű született. Ez utóbbit illetően vannak kétségeim. 

blade-5.jpg

Ridley Scott első visszatérése a sci-fihez nem egészen úgy sült el, ahogy azt remélni lehetett. A Prometheust a műfajra kiéhezettek a keblükre ölelték, ám egyre hangosabb lett azok véleménye, akik úgy látták, nem kiterjeszti az Alien-mítoszt, hanem rombolja. Ezek után kész örömhírként érkezett, hogy a Szárnyas fejvadász folytatását nem ő fogja rendezni. Utódja a pozícióra tökéletesnek tűnő Denis Villeneuve lett, aki egyéni hangú filmjeivel nolani népszerűségre tört. Az amúgy is a régi sikereiből élő Harrison Fordot nem lehetett túl nehéz meggyőzni, hogy térjen vissza, igaz a szerepe jóval kisebb, mint azt a marketing sugallja. A közel három órás filmben játszik kb. húsz percet, azt is egy az első rész fináléjára hajazó felejthető bunyót leszámítva minimális fizikai aktivitással tölti. Semmi gond, itt van nekünk az újgenerációs fejvadász, Ryan Gosling, akit úgy hívnak, mint Will Smitht a Men In Blackben. K ügynöknél már nem az a nagy kérdés, hogy replikáns-e - rögtön az elején kiderül, hogy az -, hanem valami egészen más, de erről majd később. A legérdekesebb vele kapcsolatban nem is ő maga, hanem holografikus barátnője, Joi (Ana De Armas). Személyében mintha A nő c. film lenne továbbgondolva, csak épp jóval leegyszerűsített és megszépített formában.

blade-6.jpg

Az ritkán jó jel a karaktereket illetően, ha a legemberibb szereplő egy mesterséges lény. Erről tudna mesélni többek közt a Chappie is. A Szárnyas fejvadászban nem a hősnek távolról se nevezhető Deckard volt a legösszetettebb szereplő, a film története részben azzal lépett magasabb szintre, hogy a gyilkos replikánsok nem is voltak igazán gonoszak, lényegében csak élni akartak. A folytatás bár úgy tesz - méghozzá elég esetlenül -, mintha filozófiai mélységei lennének, de közben meglehetősen szimpla gondolatvilággal rendelkezik, ami mindent igyekszik a néző szájába rágni, nehogy szegény összezavarodjon. A szomorú szemű Ryan Gosling nem hagy sok kétséget afelől, hogy, amit tesz a replikánsokkal az helytelen, és maguk a készítők is elég direkte módon osztják le a szerepeket. Azt nem állíthatom, hogy minden fekete és fehér a filmben, de nem áll messze tőle. Ebből a szemszögből a folytatás legkínosabb pontja Jared Leto. A színész megint úgy túltolja a szerepét, mint az Öngyilkos osztagban, mégse ő az, akire az első követ vetném, hanem az írókra.

A Leto alakította Niander Wallace az érzéketlen vállalati főmufti és a magát Istennek képzelő tudós sablonját egyesíti mindennemű rétegeltségtől vagy emberi vonástól mentesen. Közte és az első rész teremtőfigurája, Tyrell között zongorázni lehet a különbséget. Wallace terjengős szövegei még a Wachowski-testvéreket is hajtépésre késztetné, hatásvadász jeleneteivel pedig inkább illene egy '60-as évekbeli Bond-film gonoszának, mint egy elvileg intelligens sci-fibe. Azért, hogy mi hülyék is megértsük, hogy nem neki kell szurkolni, mindjárt első megjelenésekor megöli az egyik teremtményét miközben szép tagoltan kifejti motivációit. Replikánsbabákat akar nagyüzemben, mert a jelenlegi modellek szülésképtelenek. Deckard és replikáns szerelmének, Rachaelnek a gyermeke lesz hát a történet MacGuffinja. Alapnak nem rossz, hogy az érintettek rohangászni kezdjenek, ám a gondolati kibontást meghagyják a soha el nem készülő folytatásoknak, miképp a replikánsok belengetett felkelését is.  

blade-2.jpg

A sovány forgatókönyv is bőven elég ahhoz, hogy a Szárnyas fejvadász 2049-et soha a büdös életben ne lehessen az eredetivel együtt emlegetni, de van még más is. A film rendezője, Denis Villeneuve amilyen jó választásnak tűnt elsőre, épp annyira elhibázott lett. Egyre inkább úgy érzem, hogy a fickó pusztán zsonglőrködik az izgalmasnak tűnő gondolatokkal (pl. a rabszolgaságról), de nincs valódi mondanivalója. A Szárnyas fejvadász a díszes sci-fi körítés ellenére egy roppant személyes és bensőséges film volt, és pont ez a kettő az, amivel a folytatás adós marad. Mindazon érzelmek, amiket kínál patikamérlegen vannak kimérve. Akárcsak a vizuális megjelenése, mesterséges és steril hatást kelt. A dróton rángatott K ilyetén ideális főhőse. Egy tragikus Pinokkió, akinek Ryan Gosling, becsületére legyen mondva, igyekszik mélységet adni, ám ezt megtorpedózza a forgatókönyv, ami egész érzelmi utazását egy zárójeles lábjegyzetté silányítja. A helyet aztán olyan jól bevált, mégis ezúttal igen hamisan csengő lózungokkal töltik ki, mint, hogy az önfeláldozás tesz minket emberré, meg effélék. A kérdésre, hogy K Deckard fia-e, ugyan nem a várt választ adja, viszont jól meggondolva a történetnek ez is csupán egy szappanoperás feszültséget adott.

blade-3.jpg

Villeneuve van annyira rafinált, hogy kiváltsa a kívánt hatást, ám, ha mögé nézünk, ott kongó ürességet találunk. Önmagában vizsgálva tán nem is lennék annyira szigorú a filmjével. Elintézném annyival, hogy egy újabb tetszetős kinézetű sci-fi, mely többnek szeretne látszani, mint, ami, csakhogy nem másnak, mint a Szárnyas fejvadásznak a folytatása. Ehhez nem ártott volna felkötni a gatyáját. Annyi előnye volt, hogy olyan filmek, mint Ridley Scott klasszikusa, ma már alig-alig készülnek. Az, hogy Villeneuve mert lassú és meditatív lenni most, amikor a mozi túlnyomó részt az ingerek gyors kielégítéséről szól, elismerésre méltó, de ettől még nem lesz jó egy film. A Szárnyas fejvadász megelőzte a korát. A folytatás ideje akkor jöhet el, ha az emberek helyét A dolog lélektelen imitációi veszik át. Feldob pár labdát, például, hogy Deckard találkozása Rachaellel esetleg meg volt tervezve, azonban leütni már nem meri őket. A film létének így nincs jogosultsága. Gondolatban elmarad az elődjétől. A látványvilága nem jelent mérföldkövet. A zenéje Vangelis csecsét szopja. Egy olyan kaliberű alakítást pedig amilyen Rutger Haueré volt, nagyítóval se lehet találni. Ha van igazság a földön, akkor idővel épp úgy fog eltűnni, mint a könnyek az esőben.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr3713100750

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Életlen a penge - Szárnyas fejvadász 2049 2017.10.28. 22:40:32

Giotto di Bondone, a XIII. - XIV. századi korai reneszánsz festészet első jelentősebb alakja. Eszközei közül ugyan még hiányoztak a mélyebb anatómia ismeretek és a magasabb szintű technikai jártasságok – melyek segítségével a rákövetkező századok művés...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jerico 2017.10.27. 23:06:34

Nem sikerült jól. Lassú, üres és unalmas. Sajnos. Pedig az 1982-es eredeti, megérdemelt volna egy színvonalas utódfilmet.

Wilson 2017.10.28. 11:04:54

Barátom, a filmkritikád telitalálat. Minden szavával egyetértek. Köszönöm.

krono_gabor 2017.10.28. 11:06:44

Nem vagyunk benne biztos hogy ugyan azon a filmen voltunk moziban.
Vagy elképzelhető hogy a lassúság miatt a kedves kritikus nem vett eszre olyan apróságokat melyek nem csak kerdest tesznek fel hanem elgondolkodtatnak.
Sajnálom hogy ezt gondolja egy olyan ember aki filmektől ír és elvileg kritikusként adni lehetne a szavára...
Mindez mellett szívesen olvasnék egy A nő vagy éppen egy Shameről szóló ömlengést, hiszen azok a féltett semmibe vezető kérdésükre válaszolnak is, nehogy a kedves néző gondolkodjon.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.10.28. 11:49:40

@Wilson: Kösz! Jó tudni, hogy nem csak én vagyok így ezzel a filmmel!

@krono_gabor: Nem vagyok benne biztos, hogy a személyeskedés a legjobb módja egy beszélgetés elindításának, de, ha gondolod, leírhatnád, hogy konkrétan milyen apróságokra gondolsz.

krono_gabor 2017.10.28. 12:06:19

@Lazók György: Ha ezt személyeskedésnek veszi valaki akkor nagyon sajnálom, nem annak szántam, főleg azért sem mert sok ember latja furán ezt a filmet mintha túl magasra emelné az előzőt és ezt egy modernkori blockbuster ködön keresztül nézik.
Apróságok:
Wallace kedvenc replikánsa Luv és a könnyei kimondottan hatásosak és sok kerdest tesznek fel.
Az örök bizonytalanság hogy ki replikans és ki nem.
Motívumok visszaköszönése teljesen más mondanivalóval megtöltve az első részből.
A nagy kérdés hogy milyenek is a nem földi kolóniák és az ezekre való kitekintés nagy mélységet adnak filmnek.
K és Joi kapcsolata.
De napestig sorolhatnám, csak bevallom mobilról picit nehezebb a dolgom.
Érdekelné hogy ez miben más mint azbelozo rész? Miért művészkedő és mi is a baj vele azon kívül hogy nem az elsőnek a másolata?

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.10.28. 12:32:42

@krono_gabor: A posztban szerintem kifejtettem, de, hogy válaszoljak a kérdésedre, az első rész kb. mindenben jobb volt. Rendezés, alakítások, és így tovább. Az biztos, hogy magasra van emelve az első rész, mivel minden idők egyik legjobb filmje. A folytatásban, ahogy én látom, nem azon van a hangsúly, hogy ki a replikáns. Inkább onnan közelít, hogy ki ember. Ez szép és jó is lenne, ha nem erre az önfeláldozásos sablonra futna ki.

Morpheus. 2017.10.28. 12:48:52

@Jerico: A Szárnyas FejvadásZ - 2049, nagyon gyenge alkotás lett, amit mondjuk előre lehetett sejteni, amikor kiderült, hogy Denis Villeneuve rendezi.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.10.28. 12:56:05

"első rész fináléjára hajazó felejthető bunyót leszámítva minimális fizikai aktivitással tölti"

XD

látogató_ 2017.10.28. 13:06:06

Akkor egy valódi, személyeskedő hozzászólás. Függetlenül attól, hogy sok mindennel egyetértek, ez megint egy olyan kritika, ami egy kicsit többet mond a kritikus intellektuális exhibicionizmusáról, mint a kritizált műről. Az írás nagyobb része utalás arra, milyen felkészült és bennfentes is az ő írója. Számtalan párhuzam, alkotók, színésziek összehasonlítása más alkotókkal, színészekkel, korábbi önmagukkal. Pedig a lényeg mégiscsak a látott film lenne, önmagában.

Én nem tudom eldönteni, kár volt-e megcsinálni. Intellektuális, ha úgy tetszik filozofikus mélységei az előző filmnek sem voltak, ezen sincs sok értelme számon kérni. A '82-es verziót is érzelmi, hangulati hatása tette kultfilmmé, amit elsősorban a látványvilág közvetített, és ami még ma is ütős.

Az utódfilm egyik hibája, hogy ritmustalan, a lassúságot egyszerűen túltolták, ezért elvesztette dramaturgiai erejét, nem volt ebben a történetben annyi megfontolandó, meg és átélendő mondanivaló, ami indokolná a visszafogottan hömpölyögtetett tempót és a hosszát. Mellettem a sorban ketten elaludtak, igaz, hogy este 9-12-ig néztük.

A '82-es verziót elég sokszor megnéztem. Ezt a mostanit nem fogom, nincs miért.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.10.28. 13:39:25

@látogató_: Nem volt szándékomban semmiféle intellektuális önmutogatás. A célom csupán annyi, hogy olyan posztot írjak, amit magam is szívesen elolvasnék, ha más tollából származna.

krono_gabor 2017.10.28. 14:24:00

@Lazók György:
Ebben azért nem értek egyett mert az első rész is egy bődületes sablonra fut... a végső lezárás annyira klisés hogy már fáj. De ez nyilván senkit nem érdekel ahogy engem sem mert az út a fontos, és ahogy te is leírtad az út elképzelése és alapfelvetése jó, szőtt a film is arra megy ki hogy az út a fontos és nem az eléje vagy a vége.
Ezt láthatjuk kicsiben Joinál is.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.10.28. 14:46:57

@krono_gabor: Milyen bődületes sablonra gondolsz? Hauer és Ford összecsapásának nem épp szokványos a végkimenetele. A moziváltozat befejezése az, amire ezt rá lehet fogni, a rendezői változat végkicsengését viszont szintén nem lehet sablonosnak nevezni.

krono_gabor 2017.10.28. 14:57:58

@Lazók György:
Nem a film vegkimenetelére gondolok hiszen a második alkotásnak sem az önfeláldozás az igazi végkifejlete.
Hanem Deckart és Rachael kiteljesedése ami minimum annyira sablon mint K utolsó pár órája.
Hiszen az emberek már csak ilyen érzelem központúak.

theus 2017.10.29. 15:21:28

Ez gyorsabban ment, mint a Prometheus vagy Interstellar esetében.
Azoknál a filmeknél 3 hónap - fél év volt amíg kezdett általánosan is elfogadottá válni, hogy szar filmek.
Mikor ezt megnéztem, kiírtam a facebookra, hogy közepes, dolgoztak rajta ismerőseim, gondoltam, azért azt mégsem írom, hogy szar, de már ezért amit én kaptam. A legfinomabb volt, hogy nem nekem való a film. Végül is igazuk van, szeretem ha egy film értelmes nem csupán paraszt vakítás.

Jegkoko 2017.10.29. 18:28:26

Nem, egyáltalán nem mondanám jó filmmnek, attól nagyon messze van. Amennyire be lett harangozva, hogy mekkora durranás lesz, meg budapesten forgatták, ezzel szemben a volt tv székházon kívül egy helyszín se volt felismerhető. A történet iszonyatosan nyögvenyelős volt, a vége is botrányosan rossz volt.

Tizedes1 2017.10.30. 08:50:58

Most vagy en vagyok elmaradva,vagy en vagyok elmaradva.
Az elso resz miert bukott meg??
Az szamomra bizonyos,hogy felnott (45+) fejjel sokkal tobbet jelentett az elso resz es jobban is tetszett,mint amikor eloszor lattam. A 2. reaz elott megneztem meg egyszer az elsot,igy ,lehet,hogy van hozza koze,lehet,hogy nincs,de igy meg jobb volt a 2. resz.
Izlesek es pofonok,ugyebar...de azert az,hogy egy film nekunk nem tetszik,uram bocsa',nem ertjuk a filmet,az nem jelenti azt,hogy feltetlenul ki kell magunkbol irni a kritikat,sot, forumokon ocsarolni a filmet,ezzel alatamasztani a magunk igazat !!
Lsd me'g a Prometheus illetve Interstellar filmeket lehuzo hsz-t :((

sebi77 2017.10.30. 11:21:33

Alapvetően egyetértek. Szerintem viszont már az első résznek sem a történet az erőssége. Először is maga az alapkoncepció, ez a replikánsos világ értelmezhetetlen. Most akkor a replikánsok droidok, biológiai lények, vagy mik? Ha biológiai lények (fizikailag azok), akkor hol a probléma? Mármint, miért kellene lélektelen gépeknek tekinteni őket akiknek igazolniuk kell hogy van lelkük. Másrészt a karakterek. Dekhart azon kívül hogy cefetül ki van égve és sokat vérzik, Rachel olyan mint egy próbababa/dísznövény (egyszer ismertem egy ilyen lányt), a replikánsok simán őrültek. Tyrell meg már az első részben is ugyanolyan sablonos őrülttudós mint a másodikban. Kivétel talán Sebastian karatkere, és Rudge Hauer, aki az utolsó lehelletével megmenti azt akit addig minden áron meg akart ölni. Összességében viszont egy elég összefüggéstelen valami, jó és kevésbé jó ötletek laza halmaza. Egzisztencialista elmélkedésnek akkor már sokkal jobb a Her, vagy a Moon.

Nem úgy a képi világ, atmoszféra és a zene, ami a Szárnyas Fejvadászt igazán művészettörténeti mérföldkővé emeli. A második rész esetében mérföldkőről nem biztos hogy lehet beszélni, de ilyen szempontból a film nem okozott csalódást. A Mátrix óta nem igazán láttam olyan scifit ami újat mutatott volna ezen a téren, (beleértve az össze újabb Star Warst, Star Treket, kismillió képregényadaptációt). (az milyen muris már hogy a google a Star Trek-re elsők között Kevin Spacey képét dobja fel...) Most egy picit úgy éreztem hogy valami újat látok/hallok. A zene persze messze elmarad Vangelistől, de figyelemreméltó. Nem jó film, de emlékezetes, nem fogom egyhamar elfelejteni, és ez a mai ínséges időkben (már ami a filmeket illeti) hatalmas eredmány.
süti beállítások módosítása