A közelmúlt egymást érő szexuális zaklatási botrányai nélkül is jól tudjuk, a színésznők élete nem egyszerű az álomgyárban. Amíg fiatalok és szépek, addig van a legtöbb esélyük, hogy befussanak, ám elég egyetlen rossz döntés, hogy mindaz, amit addig felépíttettek, kártyavárként omoljon össze. A sikerhez vezető különböző utak tele vannak csapdákkal. Szerepet vállalni egy kevésbé nívós, de anyagi sikerrel kecsegtető alkotásban, a leggyakoribb, amibe belelépnek. Még azok a színésznők is hajlamosak elkövetni ezt a hibát, akiknek amúgy megvan a képességük ahhoz, hogy az alakításukkal érvényesüljenek. Csakhogy a nőknek szóló jó szerepek lényegesen limitáltabbak, mint, amikből férfi kollégáik válogathatnak, a verseny pedig épp oly hatalmas, mint a rájuk helyeződő nyomás. Ilyen körülmények között megragadni a kínálkozó lehetőséget, és meg is tartani, egy akkora kihívás, aminek csak igen kevesen tudnak megfelelni. Reese Witherspoon például minél nagyobb sztár lett, annál gyengébb filmekben szerepelt. Mostanra az egykori Oscar-nyertes félig lerombolta a reputációját. Sorsában jópáran osztoznak. Van, aki inkább akcióhősként próbált érvényesülni, mint színészi tehetségével, más ócska vígjátékokra pazarolta el magát. Alább sorra veszem azokat a részemről amúgy igen nagyra becsült színésznőket, akik még mindig a csúcson lehetnének, ha körültekintőbben válogatják meg, hogy milyen filmekhez adják a nevüket!     

1. Jennifer Connelly

A New Yorkban nevelkedett Jennifer Connelly hamar belekóstolt a hírnévbe köszönhetően a szülei barátjának, aki a reklámszakmában dolgozott. Tíz évesen már modellkedni kezdett, négy évvel később pedig Sergio Leone gengszter eposzában, a Volt egyszer egy Amerikában játszott el egy kicsi, de annál fontosabb szerepet. Az erőteljes szexepillel rendelkező színésznő a '80-as években olyan csak utólag felértékelődött filmekben kapott szerepet, mint Dario Argento Jelensége vagy a Fantasztikus labirintus. Ezek mellett sajnos egyre szaporodtak a feledhető filmecskéi, közben pedig elszalasztott több ígéretes lehetőséget, mint amilyen Gyilkos játékok direkt rá írt főszerepe volt. A következő évtizedben a jelentős sikerek továbbra is elkerülték. Az Indiana Jones-filmek stílusában fogant szuperhős-mozi, a nagy reményekkel indult Rocketeer, amiben a címszereplő mozisztárságról álmodozó barátnőjét alakította, elhasalt a kasszáknál. Ezek után Connelly-t nem is nagyon hívták szuperprodukciókba. Amikor mégis megkapta a Legenda vagyok női főszerepét, amit akkor még Ridley Scott és Schwarzenegger próbált összehozni, a projekt széthullott.

Connelly kisebb filmekben szép lassan elkezdte újra felépíteni magát. A régi idők sztárjait idéző megjelenését kamatoztatta a Gyilkos negyed és a kultikus Dark City is. Nagy elismerésben részesült a Rekviem egy álomértben nyújtott merész alakításáért. 2001-ben aztán az Egy csodálatos elme díjesőjéből neki is alaposan kijutott. A Russell Crowe játszotta skizofrén tudós odaadó feleségének megformálásáért Oscar-szoborral jutalmazták. Jennifer Connelly-ből egycsapásra sztár lett, amit ő sajnos egyáltalán nem tudott kihasználni. Következő filmje, Ang Lee óriási mellényúlásként értékelt képregény-adaptációja, a Hulk volt. Connelly is követni próbálta azt a gyakorlatot, hogy egy szerepet a közönség-, egyet pedig a kritikai siker reményében vállal el. A Ház a ködben, a Véres gyémánt és az Apró titkok bár kaptak elismeréseket, viszont egyiket se Connelly számlájára írták. A pénzes melóinál szintén nem jött be a számítása. Az ázsiai horrorok újrafeldolgozási lázában fogant Fekete vizet és a szintén remake Amikor megállt a Földet kevesen szerették, ám annál többen utálták. Egyre inkább úgy tűnt, Connelly nem találja a helyét a stúdiófilmek világában. A vele korábban együtt dolgozó neves rendezők néha megdobták egy mellékszereppel, ám Ron Howard A dilemmáját és Darren Aronofksy költséges Noéját egyaránt csalódásként könyvelték el. A Téli mese kínos bukására a sztárstátusza múltidőbe került. Connelly egyetlen sikere az utóbbi években, hogy ő lett Pókember ruhájának a hangja a Hazatérésben. Jövőre Robert Rodriguez manga adaptációjában, az Alita: Battle Angelben fog feltűnni, kivételesen negatív szerepben. Az igencsak ráférő váltás remélhetőleg meghozza a szerencséjét.

2. Elisabeth Shue

Elisabeth Shue már diákkorában rájött, hogy a színészkedéssel könnyen szert tehet némi extra keresetre. Aki a '80-as évek Amerikájában bekapcsolta a tévét, az jó eséllyel belefutott egy reklámszünetben bájos pofikájába. Nem kellett sok hozzá, hogy egy színészügynök is kiszúrja, így már pályája kezdetén egy világsikerben kapott szerepet, az 1984-es Karate kölyökben. A film folytatásából úgy döntött, hogy kimarad és inkább az egyetemi tanulmányaira összpontosított, ám nem maradt sokáig távol a moziktól. Chris Columbustól megkapta első főszerepét a közönségkedvenc Egy bébiszitter kalandjaiban, a következő évben pedig már Tom Cruise-zal romantikázott a Koktélban. A Vissza a jövőbe két folytatásában ő örökölte meg Jennifer szerepét, miután elődje, Claudia Wells egy családi tragédia miatt nem tudta vállalni. Hiába forgatták vele újra az első rész zárójelenetét, Shue így is kilógott a filmekből. A '90-es években aztán tovább halmozta a szerencsétlen szerepválasztásokat. A nagyot bukott Fogd a nőt és fuss!-ban ráadásul egy igen hálátlan mellékszereppel kellett beérnie, amivel hamar kiverte az emberek fejéből, hogy nemrég ő volt az az édes lány, akiért mindenki odavolt. A Folytatásos forgatás készítése híresen zűrösen alakult, Shue pedig a sztárgárda árnyékában megint egy olyan karakter bőrében vergődött, mely lehetőséget se adott neki, hogy megmutassa, mit tud. Ez megismétlődött a Lelkük rajta c. lapos vígjátékban, amiben a szellemeket látó Robert Downey Jr. barátnőjét játszotta.

Shue jó úton haladt a karriertemető felé, amit minden bizonnyal el is ér, ha nem jön közbe a Las Vegas, végállomás. Bár a legtöbb elismerést Nicolas Cage tette a filmért zsebre, azért neki is kijutott egy Oscar-jelölés. Ami ennél is fontosabb, hogy végre láthatták az emberek, hogy nem csak szép, de tehetséges is. A mindent eldöntő következő lépés sajnos máris egy bukás volt. A forgatókönyvíróként rendkívül keresett David Koepp első rendezése, az Elektrosokk nesztelenül érkezett és múlt is ki. Shue egy sztárszereppel vigasztalódhatott. Val Kilmer szerelme volt Az angyal c. tévésorozat moziváltozatában. Pechjére a filmmel már a felvételek során gondok adódtak. A tesztközönségnek nagyon nem tetszett, hogy Shue meghal, ezért újra kellett forgatni a történet utolsó harmadát. Az alkotás így is megbukott, az elmarasztaló kritikák pedig Shue halovány játékát is felrótták. Nem voltak megbocsájtóbbak vele a Palmetto c. neo noir kapcsán se, amiben a végzet asszonya szerepével próbálkozott. Két gyorsan elfeledett film után amolyan végső mentőövként főszerepet kapott az Árnyék nélkülben. A hatalmas költségvetés, a látványos trükkök és a tisztes pedigréjű Paul Verhoeven rendezői jelenléte ellenére a film alulteljesített a kasszáknál. Ugyan Kevin Bacon játszotta a láthatatlan embert, inkább Shue volt az, akit a nézők észre se vettek. Ezzel a csillagzata a mozikban végképp leáldozott, Shue-ra csak olyan jelentéktelenségek vártak, mint a Bújócska és Az álmodó. A gyors lefolyású sikert aratott Piranha 3D azért újra jelezte, hogy még él, így a távozó Marg Helgenberger helyére léphetett a Helyszínelők utolsó évadaiban. Shue legközelebb a Bosszúvágy újrafeldolgozásában lesz látható, várhatóan nem sokáig.

3. Uma Thurman

Hányszor mentheti meg egy színész karrierjét Quentin Tarantino? - tehetnénk fel a kérdést Uma Thurman filmográfiáját átnyálazva, de ne szaladjunk ennyire előre! Bármilyen hihetetlenül hangzik, Thurman csúnyácska és magányos gyerek volt. Ez az állapot megkönnyebbülésére nem tartott sokáig és 15 évesen már a Glamour magazinban volt látható. Hollywood se váratta meg, 1988-ban két nagyszabású produkcióban (Veszedelmes viszonyok; Münchausen báró kalandjai) is megmutatta tehetségét, valamint angyali szépségét. Ezek után változó minőségű és műfajú alkotásokban tűnt fel, többek közt Richard Gere, Andy Garcia és Robert De Niro oldalán. Az igazi áttörést Tarantino körülrajongott rendezése, a Ponyvaregény hozta el számára. Az érdekes, de nem túl nagy feltűnést kiváltó kisebb filmek mellett egyre több felkérést kapott sikervárományos alkotásokban. A Vonzások és állatságok egy volt az akkoriban tucatjával készülő romantikus komédiák között. Bár nem Thurman, hanem Janeane Garofalo volt a főszereplője, a film az ő sztárstátuszát erősítette, amit Garofalo eléggé zokon is vett. Innen nézve a sors büntetésének is tekinthető a Batman & Robin, a '90-es évek talán legtöbbet szapult képregény-filmje, amiben Thurman játszotta Méregcsókot, méghozzá szörnyen. Mázli, hogy ugyanebben az évben a Gattaca is kijött, mely emlékeztette a nézőket, hogy valójában kiváló színésznő. Mármint azt, aki látta, ugyanis az elgondolkodtató sci-fi a mozipénztáraknál kegyetlenül elvérzett, és csak DVD-n lett felfedezve.

Az Oscar-szezon biztos befutójának szánták A nyomorultak éppen aktuális - kornyikálás mentes - feldolgozását, viszont annak ellenére, hogy a gárdát sztárokkal bélelték ki és igyekeztek a történetet befogadhatóbbá tenni, a film hidegen hagyta mind a közönséget, mind a Filmakadémia tagjait. Uma Thurmant, mint Fantine-t mindenesetre dicsérték az újságírók, ám ez sovány vigasz volt a filmmel szembeni magas elvárások mellett. Azt, amit az egy ezeréves angol tévésorozatot feldolgozó Bosszúállókért kapott, már nem tette ki az ablakba. A film újraforgatások és sorozatos újravágások övezte készítése majdnem akkora rémálom volt, mint a fogadtatása. Egy ekkora ballépés után Thurmannek szüksége volt egy nagy dobásra, ami azonban még váratott magára. Néhány szerényebb kritikai sikert követően Tarantino lett újfent a megmentője. Régóta dédelgetett közös bosszúfilmjük, a két részes Kill Bill visszarántotta őt a menő színésznők közé. Igaz nem sokáig, mivel Thurman a következő évben már a Szóljatok a köpcösnek! gyenguska folytatásával, a Csak lazánnal blamálta magát. A film megkísérelte feléleszteni a közte és Ponyvaregény béli partnere, John Travolta közti szikrát, ám inkább annak lett a mementója, hogy elmúltak már a szebb napok mindkettejük életében. A mű bukására fittyet hányva valaki a fejébe vette, hogy Thurman született komika, a színésznő pedig sorra tűnt fel az egyre kiábrándítóbb vígjátékokban. Köztük a minden szempontból a földbe állt A szuper exnőmben. A helyzet odáig fajult, hogy a 2009-es Anya a pácban sok helyen már egyenesen DVD-n jött ki. Innentől Uma Thurman karrierje úgy szállt el, mint a veszett fejsze. Menthetetlen mivoltán az se javított, hogy a botrányfilmnek szánt, de aztán kipukkadó buboréknak bizonyuló A nimfomániásban az ő játékát egyöntetűen dicsérték. A foglalkoztatás hiánya azért nem fenyegeti. Thurman olyan tempóban forgat, mint, akivel közölték, hogy csak néhány éve van hátra, azonban egyelőre semmi nem várható tőle, ami reneszánszot indíthatna el a pályafutásában.

4. Diane Lane

Több kollégájához hasonlóan ő is beleszületett a szórakoztatóiparba. Apja színésztanár, anyja énekes volt. Diane Lane mindössze 13 évesen már az Oscar-díjas George Roy Hill romantikus filmjében, az 1979-es Egy kis romantikában szerepelt Laurence Olivier társaságában, aki nagy jövőt jósolt neki. A szép új holnaphoz vezető út hosszabb lett, mint azt az erős kezdés sugallta. Lane egy sor bukásból vette ki a részét. Talán velük együtt kerül a süllyesztőbe, ha nem jön a már akkor is élő legendának számító Francis Coppola. A keresztapa rendezője pont akkor látta meg Lane-ben a tehetséget, mikor ő maga épp nem a legjobb formában volt. Egyik közös filmjükből se lett klasszikus, azonban arra a Rablóhal és A kívülállók megfeleltek, hogy a figyelem újra az ifjú üdvöskére irányuljon. Kár, hogy a szerepeit nem túl bölcsen válogatta meg. Leginkább A nagy csobbanás visszautasítását bánta. Helyette Darly Hannah osztozhatott Tom Hanks-szel a film sikerében. Miután harmadik közös filmje Coppolával, a Gengszterek klubja az eddigieknél is nagyobb elutasításban részesült, Lane úgy döntött, egy időre visszavonul. Három év kihagyás egy örökkévalóság a filmiparban, ezért keményen meg kellett dolgoznia a visszatérésért. Néhány alacsony költségvetésű produkció után fordult a kocka számára. A nagy népszerűségnek örvendő Texasi krónikák c. mini-sorozat Emmy-jelölést és egy új esélyt jelentett neki a csúcsra kerülésre. A '90-es évek elején egy meglepően élvezetes krimi, a Gyilkosság lólépésben nemzetközi sikere és egy kisebb szerep a presztízsértékű Chaplinben segített újraalapozni a hírnevét.

Immáron Lane rendszeresen kapott felkéréseket, csak épp nem túl előnyöseket. A Dredd bíró, a Vad Bill és a Gyilkosság a Fehér Házban inkább elmarasztalásokban részesült és Coppola se hozott megint szerencsét neki. A Robin Williams főszereplésével készült keserédes Jack legfeljebb zavarba hozta a nézőket, de semmiképp nem szórakoztatta. A fordulópont fokozatosan következett be Lane pályáján. Két szerény siker (Séta a holdon; Kutyám, Skip) után végre egy kasszarobbantó produkcióban jutott neki szerep. Ez volt a Viharzóna, melyben a babérokat nem annyira ő, hanem George Clooney és Mark Wahlberg aratták le. Nem így volt A hűtlennel, amiben Lane volt az, aki elhomályosította férfi kollégáit. Bevállalós alakításáért Oscar-jelölés és a hollywoodi ranglétrán való előrelépés lett a jutalma. Míg a legtöbben itt szoktak elbotlani, Lane megcsípett egy újabb neki való szerepet. A Napsütötte Toszkána sikere már kizárólag rajta állt vagy bukott, és, ha nem is szedték szét az emberek a mozikat, de kedvelték az egy idegen országban új életet kezdő elvált nő történetét. Lane-t azzal a lendülettel be is skatulyázták, ami ellen csak félgőzzel próbált tenni. Újabb romantikus filmjeit (Kutyátlanok kíméljenek; Éjjel a parton) egyre langyosabban fogadták, kitörési kísérleteit pedig, mint a közepesnek ítélt sorozatgyilkos-thrillert, a Gyilkosság online-t még ennél is visszafogottabb érdeklődéssel. A Vágta sikerét meglovagolni próbáló A paripa aprópénzre váltotta Lane maradék népszerűségét, ami után a színésznő többet nem is hajszolta a hírnevet. Megelégedett annyival, hogy ő legyen Superman (pót-)mamája Az acélemberben és kvázi folytatásaiban. A Weinstein-produkcióban készülő sorozata, a The Romanoffs a stúdió szexbotránya miatt bedőlhet, viszont Matthew McConaughey új thrillere, a Serenity esetleg neki is hozhat némi dicsfényt.

5. Kate Beckinsale

Ugyan az apja is színész volt, méghozzá nem is sikertelen, Kate Beckinsale sokáig nem volt benne biztos, hogy a színészetet válassza-e foglalkozásul. Még annak ellenére se, hogy első moziszerepét mindjárt Kenneth Branagh könnyed Shakespeare-adaptációjában, az 1993-as Sok hűhó semmiértben kapta, amiben többek közt Denzel Washington és Keanu Reeves partnere volt. Végül kitartott a pálya mellett, pedig az elkövetkező filmjei nem csaptak túl nagy hullámokat. A korai munkái, mint a Lóhalálában és a Megkísértve azért foglalnak el mégis különleges helyet férfirajongói szívében, mert ezekben előszeretettel dobta le magáról a textilt, mely szokását később sajnálatosan elhagyta. 1995-ben szerepet vállalt John Schlesinger vígjátékában, a Fura farmban, amit eredetileg tévéfilmnek szántak, de végül bemutatták az amerikai mozikban, ahol az év ötödik legsikeresebb angol filmje lett. A nevét a közönség lassan kezdte megjegyezni olyan kisebb, de kedvelt filmeknek köszönhetően, mint a Kóklerek és A diszkó végnapjai. Első amerikai sztárszerepe, a Börtönpalota igaz csúfos bukásnak bizonyult, nem sokkal később mégis minden idők legdrágább filmjében találta magát. A Titanic babérjaira törő Pearl Harborban Ben Affleck és Josh Hartnett vetélkedtek a szereleméért. Michael Bay rendezését ízekre szedték a kritikusok, Kate Beckinsale-ből pedig nem lett a következő Kate Winslet, de a névjegyét mindenesetre jó hangosan letette Hollywoodban. Szintén 2001-ben látható volt a Szerelem a végzeten c. visszafogott sikerű romantikus vígjátékban is, amiben végre az alakítását, nem csak vonzó jelenlétét dicsérték.

Beckinsale választás elé került, hogy sztár akar-e lenni vagy komoly színésznő. Döntését megkönnyítette, hogy kis költségvetésű drámája, a Laurel Canyon teljes érdektelenségbe ütközött, viszont szerepet ajánlottak neki egy Mátrix stílusú akciófilmben, az Underworldben. Az idővel sorozattá bővülő vámpírok a farkasemberek ellen történet forgatása közben összejött, majd hozzá is ment a film rendezőjéhez, Len Wisemanhez. Ezzel úgymond teljesen elkötelezte magát a kommersz szórakoztatás mellett. Ha próbálkozott is valami értelmesebbel, vagy a szerep volt túl kicsi, vagy a film nem elég jelentős, hogy új irányt adjon a pályafutásának. Egy újabb rekord költségvetésű akciófilmet, a Van Helsinget állítólag azért vállalta el, mert tetszett neki a forgatókönyv, ám ezzel kisebbségben volt. A film még a Pearl Harbornál is rosszabb megítélésben részesült. Ekkoriban az volt a legbiztosabb jele annak, hogy a karriered rossz irányba halad, ha Adam Sandler nőjét alakítod. A Távkapcs által Beckinsale ezt is kipipálta. A vígjáték bár szép pénzt hozott, ám a színésznő neve egyre inkább kezdett összeforrni az igénytelen szerepválasztással. Ezen nem segített a két évig dobozban tartott thriller, a Vakító fehérség se. A Csempészek egy újabb film volt, ami a pénzt rendesen termelte, ám színészi kihívást nem tartogatott a számára. 2012-ben eljött a mélypont. Az év egyik legnagyobb bukásának bizonyuló Az emlékmás - egy tökéletesen felesleges újrafeldolgozás -, amit férjura jegyzett, padlóra küldte az ő karrierjét is. A filmjei elkezdték kikerülni a mozikat. Egy sokadik Underworld-folytatással próbált szépíteni, de inkább rontott a helyzetén. A legjobb döntése az volt, hogy újra együtt dolgozott Whit Stillmannel, A diszkó végnapjai rendezőjével. A Jane Austen könyvét feldolgozó Szerelem és barátságban Beckinsale anniyra kitűnően játszott, hogy a bőrszerkóban szörnyekre lövöldözéssel töltött évei elpocsékolt időnek tűnnek. A közben elvált színésznő legközelebb a Farming című drámában mellékszerepel. Kívánjuk neki a legjobbakat!