Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

2017 legemlékezetesebb filmjei

2018. január 02. - Lazók György

2017-1.jpg

Ha itt az új év, két dologra bizton lehet számítani: áremelés lesz és a netet elárasztják a toplisták. 2016-ban adós maradtam azzal, hogy évértékelő listával jelentkezzek, de ezúttal annak ellenére se akartam kimaradni a mókából, hogy viszonylag ritkásan jutottam el moziba. Hagyományos, a legjobbakat vagy a legrosszabbakat egy csokorba szedő toplista helyett találtam ki, hogy egy olyan összeállítással jövök elő, amiben benne van minden a hazai bemutatónaptárba bekerült film, mely emlékezetes maradt számomra tavalyról. Az év két legtúlértékeltebb alkotásával (Szárnyas fejvadász 2049; Nyomd, Bébi, nyomd!) külön posztokban foglalkoztam. Ez most egy határozottan szubjektív válogatás lesz. Mivel már amúgy sem törekszem rá, hogy megnézzem az összes filmet, ami kicsit is eseményértékkel bír, kimaradnak azok, amiktől egyéni megfontolásból távol tartottam magamat. Nem lesz hát a listán se a Kincsem, se Az utolsó Jedik. Az előbbi azért, mert Herendi Gáborban hangyányi  bizodalmam sincs, az utóbbi pedig azért, mert Az ébredő erő már elég régi Star Wars szereplőt ölt meg. Nem vagyok kíváncsi, hogy a Disney kivel folytatja. A lista húsz filmje, illetve a róluk elmondottak azt tükrözik, ahogy én láttam az elmúlt évet.      

 

A boncolás

2017-2.jpg

Csalódást okozó horrorfilmekből minden évben tele a padlás, ám, ahogy André Øvredal rendezése félrecsúszik az nem mindennapi. Egy hullaháznál alkalmasabb helyszínt egy horrornak nehezen lehetne találni. A felütés ettől függetlenül is ígéretes. Behozzák egy ismeretlen nő testét, akinek a hullája több rémes titkot rejt, mint annak az öreg kórboncnok és fia valaha tanúi voltak. Nem mellékes tényező, hogy milyen szimpatikusak a főszereplők, akiket ráadásul két alulfoglalkoztatott tehetség (Emile Hirsch és Brian Cox) kelt életre. Az első óra remekül épül fel, hogy aztán, amire a rejtély kifut, az egy akkora pofonként érjen, amit nem is értettem, hogy miért kaptam. Bizonyára sokkolónak szánták, de számomra inkább úgy jött le, hogy az alkotók cserbenhagyták nem csak filmjük szereplőit, hanem a közönségüket is.  

 

A galaxis őrzői vol. 2

2017-3.png

A Marvel-filmek, ha tetszenek, ha nem, az év legnagyobb eseményei közé tartoznak a mozikban. Az enyhén szólva túlértékeltnek tartott első rész után engem lepett meg a legjobban, hogy mennyire jól összerakták a folytatást. Míg a legtöbben Pókember hazatérésének örvendtek, én most szerettem meg igazán ezt a csapatot, melynek tagjai ön- és közveszélyesek, ám akár csak a film készítőinek, a helyén van a szívük. Ezért van az, hogy nem a stúdió filmjeinél megszokott baklövések (pl. halovány gonosz) jutnak eszembe, ha a folytatásra gondolok, hanem az, mikor Chris Pratt arról beszél, hogy mégiscsak Michael Knight volt az apja, és közben szól Cat Stevens tökéletesen használt dala, a Father and Son

 

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

2017-4.png

Azt, hogy Johnny Depp megint eljátssza Jack Sparrow kapitány szerepet, ami színészileg tönkretette, borzalmas ötletnek tartottam. Az előző rész, a rossz emlékű Ismeretlen vizeken se tette kívánatosabbá a folytatást, de hát hozott elég rakat pénzt, hogy a Disney adjon egy újabb esélyt Deppnek A magányos lovas bukása után. Az, hogy a Salazar bosszúja vállalható film lett, felér egy kisebb csodával. Depp ugyan nem mondhatni, hogy különösebben törné magát, ám magyar hangja, Király Attila értékelhető szintre hozza fel az alakítását. Will Turner megmentése adott a sztorinak egy olyan célt, amivel a folytatás még némi létjogosultságot is nyert. Ennél jobb búcsút aligha remélhetünk a franchise-tól. 

 

A múmia

2017-5.jpg

A kóros moziverzum-mánia talán legjobban a Universal stúdiót kapta el, mely másodjára esett neki Az ismeretlen Drakula után, hogy poros szörnytárát hasznosítsa. Azt, hogy valami bűzlik Dániában már azelőtt érezni lehetett, hogy az úgynevezett Sötét Univerzum indítódarabja bezuhant a mozikba, és, ha nem is a legnagyobb, de az év egyik leghangosabb bukását produkálta. A projekt feletti irányítást a hírek szerint átvevő Tom Cruise igyekezete is kevés volt ahhoz, hogy az alapjaiban elhibázott, átgondolatlan univerzumépítő próbálkozást megmentse. Az új Múmia egyszeri szórakozásnak végülis elmegy, de ahhoz túl fantáziátlan és kaotikus, hogy felnőjön azokhoz az elvárásokhoz, melyeket a stúdió támasztott felé.   

 

A nagy fal

2017-6.jpg

Gondolom nem mondok újat azzal, hogy Kína egy olyan piaci tényező, ami mellett a világvezetőnek számító amerikai filmgyártás se mehet el. Társulásaik egyelőre inkább fura, mint jó eredményeket hoztak. Itt van mindjárt ez is. Kína legdrágább produkciója, amiről csak a bemutató közeledtével derült ki, hogy a történelmi háttér dacára egy szörnyfilm. Okéé. A nagy falat csak különösebbé teszi, hogy Matt Damon a főszereplője, akiről azt hinnénk, nem szorul rá a külföldi haknikra. Maga a film se nem rossz, se nem jó eléggé ahhoz, hogy beszéljünk róla. A puszta létezése az, amit nehéz szó nélkül hagyni.

 

A Setét torony

2017-7.jpg

2017 többek közt Stephen King éve is volt a mozikban. A '90-es évek óta nem keltettek ekkora várakozást az írásaiból készülő filmek, melyeket még a VOD-on debütáló adaptációk is kihasználtak. A Setét torony irtózatosan nehéz szülés volt, amibe többek bicskája beletört, hogy aztán egy kókler forgatókönyvíró (Akiva Goldsman) és egy olyan rendező (Nikolaj Arcel) tegye rá a mancsát, akinek ez volt az első angol nyelvű filmje. Miután a gyártó megkötötte a világ legelőnytelenebb szerződését, mely szerint egy döntést se lehetett meghozni teljes egyetértés nélkül, a kompromisszumok úgy halmozódtak, hogy végül teljesen maguk alá temették a várt filmváltozatot. A decens szereposztás se mentette meg A Setét tornyot a kudarctól, melynek előre bejelentett sorozatváltozatáról éppoly mélyen hallgatnak, mint a középszerűségre kárhoztatott filmről fél évvel a bemutatása előtt.   

 

A szépség és a szörnyeteg

2017-8.jpg

A siker receptjét senki nem ismeri, de a nagy stúdiók közül leginkább a Disney gyanítja a leginkább, hogy mi is lehet az. A nosztalgiát kevesen fejelik meg olyan ügyesen, mint ők teszik rajzfilmjeik élőszereplős újrafeldolgozásaival. Mit is lehet elhibázni, ha egyszer minden ennyire adott? Nos, ahogy kiderült, sok mindent. Az ellenérzéseimet legyőzve megpróbáltam szeretni A szépség és a szörnyeteget, de annyira hiányzott belőle a báj, sőt a lélek, ami a rajzfilmben még megvolt, hogy már az első dal után csak fogcsikorgatva bírtam a helyemen maradni. Az, hogy az egyik karakterből affektáló meleg sztereotípiát csináltak, jobban sérti a homoszexuálisokat, mint az eredeti rajzfilm kedvelőit. Úgy fél óra után feladtam a szenvedést, így vonult be számomra a film a maga módján az év legemlékezetesebb darabjai közé.   

 

Arthur király - A kard legendája

2017-9.jpg

Ha fogadni lehetett volna azokra a filmekre, melyekre garantált bukás vár, Guy Ritchie rendezésére a legtöbben szívük szerint legalább akkora összeget tettek volna, amekkorát készítői elvertek rá. Nem csak azért, mert Ritchie a két Sherlock Holmes-filmet leszámítva kizárólag mellényúlásokkal jelentkezett a Blöff óta. A minimális érdeklődésre számot tartó Arthur legenda sokadig feldolgozása eleve halva született ötlet volt, melynek koporsójába újabb és újabb szögeket vert bele a moziba csalogató erővel nem rendelkező Charlie Hunnam valamint a totálisan elhibázott marketing. A legdurvább, hogy a film sokkalta szórakoztatóbb és lezsereb annál, mint, amit a rémesebbnél rémesebb előzetesek sejtetni engedtek. Hunnam is felülmúlta a várakozásaimat, Jude Law pedig zsigerből hozta a hataloméhes gonoszt. Az önmagában való elbizonytalanodás érződik a filmen, viszont azok után, hogy mennyi rosszat hallottam róla, számomra az év legkellemesebb csalódása lett belőle. 

 

AZ

2017-10.jpg

Míg A Setét torony küszködött, a hype-vonat hangosabban zakatolt a másik Stephen King adaptáció, az AZ alatt, mint bárki remélte volna. Az időzítés tökéletes volt. A rosszul öregedett tévésorozat-verzió és a King regényéből nagyban táplálkozó Stranger Things megteremtette a kedvet és az igényt az új feldolgozásra. Miután az előzetes felrobbantotta az internetet és az új Pennywise is beválni látszott, nem maradt kétség afelől, hogy az AZ-t látni kell! Mire eljutottam egy moziba, a film már bevételi rekordok megdöntésére tört, ám, ha kialszanak a fények a teremben, ez jelentőségét veszti. Szinte természetes, mégis sajnálatos, hogy az AZ annyira nem jó, mint amekkora felhajtást csaptak körülötte. Egy rendkívül szerethető srácokkal teli, meglepően humoros, viszont csak mérsékelten ijesztő horror. Ha majd a mozikba kerül a történet második, felnőttkori fele, akkor dől el, érdemes-e volt újra elővenni King regényét.   

 

Az egészség ellenszere

2017-11.jpg

Ha egy olyan világban élnénk, amiben csak és kizárólag a külső számít, Gore Verbinski misztikus thrillerét az év legjobb filmjének választották volna! Az egészség ellenszere egy életre kelt festmény, melynek képkockáival művészeti albumokat lehetne megtölteni. Egyszerűen gyönyörű. Rohadt nagy pech, hogy a vásznon látható alakok arra vetemednek, hogy megszólaljanak, ugyanis, amint kinyitják a szájukat, a filmből dől a baromság. Dane DeHaannál ellenszenvesebb főszereplőt keresve se találhattak volna, mégse vele van a legfőbb gond, hanem az iszonyatosan buta és zagyva forgatókönyvvel. A két és fél órásra nyújtott cselekmény, ha épp nem egy hajmeresztő fordulatot vesz, akkor hajlamos leülni. A rejtélyes történet megoldása és vele a befejezés már az idiotizmus határait feszegeti. Rövidre zárva, Az egészség ellenszere egy káprázatosan rossz film, amit mégis látni kell!

 

Az éjszaka törvénye

2017-12.jpg

Ben Affleck rendezőként sikerrel rehabilitálta magát, és nagyon úgy tűnt, hogy ebben a minőségben nem is tud mellényúlni! Erre cáfolt rá negyedik direktori munkája, ami a régi idők gengszter eposzainak tündöklését igyekezett visszahozni a mába. Affleck a főszerep eljátszása mellett most először teljességgel maga jegyezte a forgatókönyvet és ez nem bizonyult a legjobb ötletnek. Elég a filmből pár percet látni annak megállapításához, hogy Az éjszaka törvényében jóformán semmi se működik. A jelenetek, a karakterek, a párbeszédek - vagyis mindazok, amik egy jó film alapját képezik. Affleck nyakig benne volt a DC-moziverzum jéghegynek ütközésében, amikor belevágott ebbe a hiúsági projektbe, mely mind a kritikusoknál, mind a közönségnél elvérzett, ám míg Az Igazság Ligájának csődjéhez csak asszisztált, addig Az éjszaka törvénye többfrontos kudarca teljességgel az ő felelőssége volt.   

 

Bukós szakasz

2017-13.jpg

Elérkeztünk a lista legrosszabb filmjéhez. Ennél rosszabbat legalábbis én 2017-ben nem láttam! Történt, hogy Dax Shepard, ez a tenyérbemászó ripacs megirigyelte a 21 Jump Street illetve folytatásának a sikerét. Mivel már írt és rendezett legalább egy filmet, ami a kutyát nem érdekelte, elég felkészültnek érezte magát, hogy a kamera előtt és mögött egyszerre álljon helyet. A Bukós szakasz egy több évtizedes krimisorozat moziváltozata, ám a kettőben leginkább annyi a közös, hogy mindegyikben motoros rendőrök szerepelnek. Shepard hamarjában bizonyítja, hogy nem csak színészkedni nem tud, de írónak is tehetségtelen. Szereplői borzasztó ellenszenvesek. Az egyetlen szempont, amire ügyelt, hogy a poénok legyenek minél bugyutábbak és közönségesebbek. Egy szöveges jelenetet se bír megrendezni, egy akciójelenetnél pedig már leplezetlenül előtör belőle a dilettantizmus. Csak Michael Penát sajnálom, hogy itt vesztegeti az idejét. Mondjuk nem kényszerítette senki őt, hogy vállaljon a filmben szerepet! Legalábbis azt hiszem.    

 

Dunkirk

2017-14a.jpg

Christopher Nolanre a Csillagok között után már sose tudok úgy nézni, mint azelőtt, ám ez nem zárja ki azt, hogy esélyt adjak annak, ha valami izgalmassal rukkol elő! A Dunkirk, ha csak műfajilag is, de másnak tűnt, mint az utóbbi, nekem csalódást jelentő filmjei. Feltámadt bennem hát a kíváncsiság, mit kezd a háborús témával a rendező. Nos, nem tagadta meg önmagát! A Dunkirk úgy működik, akár az óramű, és ezt akár lehet szó szerint is venni. Az idő, öltsön formát percekben vagy órákban, Nolan szemszögében a valódi ellenség. Kézzelfoghatóbb fenyegetés, mint a németek jelenléte, akik a tengerpartra szorították a kimenekítésben reménykedő francia és angol csapatokat. Az író-rendező mintha igyekezne ott folytatni, ahol a Mementóval abbahagyta. Bűvészkedik a filmidővel és közben mesterien teremt feszültséget. Ha az emberek kerülnek a célkeresztjébe már nem olyan biztos kezű, ami rányomta bélyegét a befejezésre, ezzel együtt a Dunkirk hosszú ideje a legjobb rendezése. Torokszorító közelségbe visz ahhoz, hogy átérezzük, mit jelentett azokban a napokban ott lenni a parton, és várni, hogy az ellenség bevégezze, amit elkezdett. 

 

Logan

2017-15.jpg

A legnépszerűbb X-mennek csak összejött az a film, amire a rajongók vártak, még, ha ehhez két kevésbé közkedvelt alkotáson keresztül is vezetett az út. Ez volt Hugh Jackman búcsúja a karaktertől, akit 2000 óta játszott, és, akinek túlzás nélkül az egész mozis karrierjét köszönheti. A képregény-filmek is sokat változtak az eltelt időben. Ahhoz, hogy új szintre léphettek, a Logan is hozzájárult, mely végképp megerősítette a beszari stúdióvezetőknek, hogy egy R-rated, vagyis felnőtteknek szóló, brutális képregény-film is hozhat százmilliókat. Jackman mindent belead, hogy méltó hattyúdal legyen a Loganből, amiben méltó partnere a szintén a végét járó Charles Xaviert alakító Patrick Stewart. Meg kell, hogy mondjam, a film speciel engem mégse fogott meg. A kiszámíthatóan alakuló, döcögve haladó sztori egyszerűen nem tudott érdekelni és többször úgy éreztem, hogy a film csak azért annyira durva és Logan amiatt bazmegel szüntelen, mert megteheti. Nem azért, mert indokolt. Ez persze csak az én véleményem, de ez az oka annak, hogy inkább a pozitív hozadékok miatt lelkesülök, amiket a film sikere magával hozhat, nem pedig a filmért magáért.      

 

Némaság

2017-16.jpg

Martin Scorsese filmje a megtekintésekor rendesen felidegelt, pedig épp ellenkező hatást vártam tőle. Egy spirituális, meditatív élményt. Scorsese nem először foglalkozik a hit kérdésével, de ezzel a filmmel megszenvedett. Úgy kellett megfenyegetnie a producernek, hogy végre csinálja meg Endo Suszaki regényének az adaptációját. A valós eseményeken alapuló történet két jezsuita papról szól, akik Japánba mennek a XVII. században, ahol egykori mesterük a keresztényüldözések alatt megtagadta a hitét. A film rengeteg összetett, izgalmas kérdést vet fel, amiket Scorsese megdöbbentően leegyszerűsítve, sekélyesen és egyoldalúan vizsgál. A szereplők közel három órán keresztül kételkednek és szenvednek, tulajdonképpen feleslegesen, mivel a rendező már az első percben eldöntötte, hogy mi az igazság, amit a történet végén az arcunkba is tol. Bizonyosság kerül a hit helyére, nem csak Istent, de azt illetően is, hogy Scorsese már nem a régi.   

 

Sokkal több mint testőr

2017-17.jpg

Nem merészkednék odáig, hogy Patrick Hughes akció-vígjátékát kiemelkedőnek vagy akár kicsit is jelentősnek nevezzem, de abban biztos vagyok, hogy az év egyik legkönnyebben szerethető filmje. Tiszta sor volt ez már a legelső előzetes után, a Sokkal több mint testőr pedig pontosan azt nyújtotta, amit ígért: két órányi kikapcsolódást. Samuel L. Jackson és Ryan Reynolds egymást licitálva káromkodják végig a filmet azt a benyomást keltve, mintha ők maguk is remekül szórakoznának. Egy akció-vígjátékban, ha a középpontban álló páros működik, a munka fele már el van végezve, és a készítők nem is tettek sokat azért, hogy ennél továbbjussanak. A film hosszabb, mint kellene, a hangvételi ingadozásain pedig meglátszik, hogy az utolsó pillanatban alakították vígjátékká. Még fél tucat hibát tudnék felsorolni, de nem teszem, mert ahhoz túlságosan élveztem. A Sokkal több mint testőr kétség kívül jókor volt jó helyen, hiánycikk az efféle muri manapság. Nem egy instant klasszik, viszont az újranézhetőségi faktor elég magas, hogy emiatt ne zavartassuk magunkat.

 

Széttörve

2017-18.jpg

M. Night Shyamalan magasról zuhant nagyot, és, amikor már mindenki azt hitte, hogy vége van, visszatért. A Széttörve első képsorait látva még nehéz volt eldönteni, hogy ez a film jó lesz-e, vagy olyan rossz, hogy az már jó. Shyamalan sokáig a szélsőségek embere volt, ez a munkája viszont szimplán közepes. Ha valamire, akkor erre számítottam a legkevésbé, ezért is lett a Széttörve számomra az év egyik legnagyobb csalódása. Ott van pedig a fantasztikus James McAvoy, akinek egy 23 személyiséggel rendelkező skizofrén megformálása valódi jutalomjátékra nyújt lehetőséget, ám a nagy ígéret nagy átverést takar. A hangzatos huszonháromból kb. négy vagy öt kap a történetben aktív szerepet, és ők se valami érdekesek. A film kevés szereplőt mozgat, de még azok jelentős része is töltelékfigura. Az eleve soványka, lyukakkal teli sztorit Shyamalan úgy húzza a lehető legidegesítőbb húzásokkal, hogy egészen lapos lesz. Karaktertanulmány helyett jönnek a misztikus marhaságok, hogy a történet legnagyobb (és valójában egyetlen) meglepetésévé az váljon, hogy a Széttörve egy másik filmjének a folytatása.     

 

Tűnj el!

2017-19.jpg

Nem kertelek, Jordan Peele paranoid horrorja volt a legjobb film, amit 2017-ben láttam! Olyan rég találkoztam igazán minőségi darabbal a műfajban, hogy már szinte el is felejtettem, milyen jól tud esni egy kis rettegés. Peele egész korán az elménkbe ülteti, hogy a kisvárosban, ahová a főszereplő elmegy találkozni a barátnője családjával, valami nagyon nem stimmel, hogy aztán teljes bizonytalanságban hagyjon, miféle veszély is leselkedik rá. Adja magát, hogy a rasszizmusban rejlik a magyarázat, ami így is van, csak nem épp úgy, ahogy gondolnánk. Nem számítottam arra, hogy pont egy horrorfilm lesz az, mely élesen, mégis könnyed iróniával világít rá, hogy a rasszizmusnak a gyűlöleten kívül még sok arca van. A komikusi háttérrel érkező Peele sok humort csempész a történetbe, ám közben nagyon is komolyan veszi. Kiváló arányérzékének köszönhetően az abszurdba hajló pillanatok egyszerre tudnak a maguk módján viccesek és ijesztőek is lenni. Peele rafináltan tereli el a figyelmünket és annál is okosabban manipulál. A megoldás végig ott van a szemünk előtt, mégis váratlanul áll össze. Ha pedig mi nem vagyunk biztosak a dolgunkban, hát a főszereplő szemére is bajosan vethetjük, hogy miért nem tűnt el, amíg még megtehette!       

 

Valerian és az ezer bolygó városa

2017-20.jpg

Sokatmondó, ha egy rendező legújabb filmjének a plakátján többnyire 10-20 éves alkotásokat sorolnak fel. Egy értelmes ember elgondolkodik ilyenkor, hogy mit csinált direktorunk a közelmúltban, amit nem lehetett a poszterre írni. Luc Besson például elég sokat. Közülük igaz csak a Lucy miatt simizték meg a buksiját, és még azt is jónéhányan blöffként értékelték. A Valerian és az ezer bolygó városa pályafutása legnagyobb vállalkozása volt. Egy kultikus képregény filmrevitele, mely az új Star Wars, az Avatar és vagy három egyéb film próbál egyszerre lenni. Besson elképesztően túlzsúfolta művét, mintha minden rossz ötletét azzal akarta volna helyrehozni, hogy bedob még egy ötletet. Közben persze pont a lényeg veszett el, egy kedvelhető és átélhető történet, melynek a közepén zavartan kóvályog egy rakás irritáló figura, akik közt a két főhős a leginkább tenyérbemászó. Egy jó szereposztás menthette volna, ami menthető, ám Dale DeHaan és Cara Delevingne két akkora melléfogás, hogy szinte érthetetlen, miért rájuk esett a rendező választása. Az ötödik elem humorát, naiv báját és műfaji iróniáját keresni itt felesleges. A Valerian egy saját magától megrészegült, émelyítő látványkoktél, melynek egyik bolygóján sincs értelmes élet az ezerből.        

 

Wind River - Gyilkos nyomon

2017-21.jpg

A Sicario idején még nem sokra tartottam a filmet író Taylor Sheridant, sőt úgy gondoltam annak a filmnek a leggyengébb pontja éppen a forgatókönyv volt. A nem utolsó sorban miatta annyira jó A préri urai után kénytelen voltam felülbírálni magamban a róla szerzett első benyomást. A rendezői bemutatkozását jelentő Wind Riverrel Sheridan nálam azon alkotók inkább szűkülő, mint bővülő listájára került, akikre nagyon oda kell figyelni, mikor jönnek elő legközelebb új filmmel. A sztori kicsit a Viharszívre emlékeztetett már csak a rezervátumbéli helyszín miatt is, de annak sallangjai nélkül. Sheridan jól tudja, hogy mit akar és a rendezői székben ugyanazzal a határozottsággal tartja kézben a filmet, mint a történetet az írógépe mögül. A Sheridan legfőbb erősségének tekinthető autentikus környezetrajz és a drámai túlzások nélkül is mélységesen emberi jellemábrázolás emeli a Wind Rivert magasabb szintre. Az, hogy nagy teret biztosít Sheridan színészeinek, például a ritka jó formában lévő Jeremy Rennernek, nem gátolja abban, hogy lassan, de gondosan gyilkossági ügyét is kibontsa. Már szinte pimaszság, hogy emellett még akciójelenetet is olyan fantasztikusan rendez, mintha idáig csak ezt csinálta volna. Azt az elégtételérzetet pedig, melyet a film a végén ad, hát nem sűrűn kaptuk meg az utóbbi idők alkotásaitól. A lista nagyja egy siralmas évet sejtet, ám, ha csak egy Wind River kaliberű film lesz 2018-ban, már nem lesz rossz.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr113537729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

commentes nikk 2018.01.02. 16:09:56

A Setét toronyt amennyire fikázták, nekem kifejezetten tetszett, bár igaz, a könyveket nem olvastam, viszont egyszeri szórakozásnak remek volt. Az Az nekem kicsit negatív csalódás, ezt speciel olvastam, a könyvet szerettem anno, de a film csak egy ifjúsági film lett horrorelemekkel, ráadásul oltári pofátlanságnak tartom, hogy egyszerűen kettévágták a könyvet, és előre erről senki és semmi nem szólt, abszolút dühösen álltam fel a moziban, mert szó sem esett róla előtte, hogy ez egy két részre bontott film első fele. Nekem a Dunkirk is egy nagy csalódás volt, szerintem simán csak egy bűvésztrükk, lélektelen és üres, ráadásul rengeteg hiba van benne (ezt sokan kielemezték, párszáz parton ácsorgó katona, pár repülő és ilyen minimalizálások, üvölt róla, hogy Nolant nem érdekelte sem a hitelesség, sem a történelem, hanem csak az idővarázslós struktúráját akarta keresztülverni). A Galaxis őrzőin én is meglepődtem, hogy mennyire jó, pedig én már okádok a Marvel univerzumaitól, de ez kifejezetten jó lett, és a főgonosz végre izgalmas, és súlya is van. A Logant viszont imádtam, az kifejezetten nekem készült, mert gyűlölöm, hogy a képregény/szuperhős filmek tét nélküliek, senki nem sérül, senki nem hal meg, mindenki túlél mindent, hát itt nem, és ez több, mint üdítő. A Széttörve meg szerintem simán egy oltári nagy baromság, nem kell szépíteni, egy ordenáré hülyeség, szinte gördülnek lefelé a vásznon Shyamalan izzadtságcseppjei, hogy valami csattanót, valami érdekeset, valami "olyat, mint amit egyszer-kétszer már sikerült" facsarjon ki magából, de nagyon nem sikerült.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.02. 16:39:11

@commentes nikk: A főgonosz a Galaxis 2-ben egy darabig érdekes és mikor kiderül, hogy /SPOILER/ ő ölte meg Pratt anyját /SPOILER VÉGE/ az odavágott, de sajnáltam, hogy utána teljesen átment agyament képregény-gonoszba. A Dunkirkben inkább Nolanes kiszámítottságot éreztem, mint lélektelenséget, de az adott körülmények között szerintem működött. Legalábbis én végigizgultam a filmet. Az Az kettévágása szerintem jó ötlet volt, bár, ha tényleg nem tudtál róla, hát meg tudom érteni, hogy felhúzott.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.02. 18:00:38

@Syl_Jr: Az élet alatt azt a gagyi sci-fi/horrort érted?

stukov1 2018.01.02. 18:56:23

@Lazók György: Az amelyik kb egyszerre jelent meg az új Aliennel és (mások szerint is) messze lekörözte...
Jó film volt.

agarik 2018.01.02. 18:59:52

Na, ugye hogy lehet rendes listát is készíteni?
Igen, PONT azt várjuk hogy a lista ne kivonat legyen a "legnagyobb bevétel" listáról.

Az én listám 16 részes, és ebből 1 sorozat.
Emlékezetesek:
- Big Mouth (sorozat, netflix)
- The Evil Within
- Sharknado 5 (elég jó volt)
- Dark Justice League (animációs)
- Védelmezők (az az orosz szuperhősös)
- Kong: Koponya sziget

A blogger listájáról 3 filmet láttam, és legfeljebb a Valerianra emlékszem, de inkább mert rettenetes volt, így nem emlegetem XD

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.02. 19:09:45

@stukov1: A Covenantot azt hiszem nem lehet olyan nehéz lekörözni. Szerintem az Élet abszolút feledhető film volt. Az idióta befejezésen ott még csak fel se tudtam húzni magamat, mivel biztosra vettem, hogy kijátsszák azt a kínálkozó olcsó kártyát.

Vándorköltő 2018.01.02. 19:22:34

@Lazók György: nem teljesen értem. A legtöbb listán szereplő film alatt erős kritikákat olvastam, kifejezetten negatív végkicsengéssel. Akkor most a legjobb filmekből, vagy a legnagyobb csalódásokból esetleg a legnagyobb be nem váltott lehetőségekből áll a lista?

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.02. 19:52:53

@Vándorköltő: Mindazokból a filmekből, amik emlékezetesek voltak számomra a tavalyi évből, nem feltétlenül pozitív értelemben.

2018.01.02. 20:44:58

A nagy fal egy kimondottan szar film, még szerencse, hogy nem moziban néztem meg. Gyakorlatilag már nem tudnak jó filmeket csinálni az amerikaiak sem. Pangás van.

2018.01.02. 20:54:38

"A Sicario idején még nem sokra tartottam a filmet író Taylor Sheridant, sőt úgy gondoltam annak a filmnek a leggyengébb pontja éppen a forgatókönyv volt."

A Sicario egy remekmű, tehát akkor a forgatókönyv sem lehet rossz. Egy másik nagyszerű film az Ed Harris-féle La frontera, amelyben épp az ellenkezőjét alakítja a Bronson-féle Borderline-ban. Ezeket eredeti hanggal kell megnézni. Amúgy sok remek filmet nem hoznak be az országba, ami elsősorban cenzúrára emlékeztet, másrészt meg igen csak laikus filmforgalmazókra.

rumosdioizukola 2018.01.02. 22:46:29

a cure for wellness, get out es a wind river(ami nalam az ev legjobbja) jok, a tobbi felejtheto

agarik 2018.01.03. 00:10:40

@Vándorköltő: A legEMLÉKEZETESEBBek. Ott van a címben.
Mindegy hogy jó/rossz, vagy miért.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2018.01.03. 05:51:44

Mar azt hittem lehagyta a listarol a Wind River-t!! Aztan fellelegeztem, van igazsag. A tobbi szot sem erdemel ahhoz kepest. Frickin best movie of the year

TGer 2018.01.03. 08:21:39

A Cure For Wellness kifejeztten szar volt. A látvány, amit itt méltatnak, még úgy elment, de azt is lehetett volna még fokozni, a történet meg belefulladt a közhelyekbe. Még az a pár része, ami úgy ahogy működött, azt is láttuk már máshol, csak azért nem mondom, hogy a Shutter Island-ben, mert talán már az is koppintás volt valami még régebbiről.

A Get Out meg csalódás. Lehet, hogy csak azért, mert a sok áradozó kritika túl magasra tolta az elvárásaimat, de egy-két "szuperkínos" pillanatot leszámítva nem volt benne semmi emlékezetes. Az elején még visszafogtam magam, hogy ne akarjam elvenni a lehetőséget a filmtől, hogy valami többet adjon mint az "átlagos" pszicho-thrillerek, de úgy a közepe táján már annyi mindent adott ami alapján "kiszámíthatom, ha akarom", hogy nem tudtam igazából meglepődni, legfeljebb 1-2 kevésbé fontos dolgon. Jövőre már senki sem fog beszélni erről a filmről szerintem.

Herbert Putzenschramm 2018.01.03. 09:26:51

röhögjetek ki, de nekem a Valerian-ban pont az tetszett, hogy egy pöcsfej a főszereplő srác, a Cara Delevigne meg simán a legjobb nő jelenelg Halivúdban (tudom, ízlésről nem vitázunk). Nem mondom hogy Besson legjobb filmje, de szerintem bármelyik Marvel/DC filmnél élvezhetőbb volt. Ez persze főleg az utóbbiakat minősíti.

A lista amúgy nem rossz, egyedül a Logan Lucky-t hiányoltam, az még egy jobban sikerült film. de ahogy a lista is jól mutatja, elég gyenge év volt filmügyileg, a Wind Riveren kívü semmi kiemelkedő nem volt szerintem se. Pedig annyi jó könyv van amit fel lehetne dolgozni, kár hogy a halál unalmas képregényszarokon tovább már nem látnak :(

Recensor 2018.01.03. 09:36:31

A Nagy fal, A bukós szakasz, a Valerian, meg a Múmia a legemlékezetesebbek között??? Hát nincs semmiféle minőségi küszöb???

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.03. 09:51:15

@Rozsdabarna: A filmcímek alatti szöveget is érdemes elolvasni.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2018.01.03. 10:19:05

Néha magam is elcsodálkozom azon, hogy mi lett belőlem: fénykoromban valósággal belebetegedtem abba, ha nem a premier napján néztem meg az új filmeket, most meg ezen a listán mindössze két olyan film van, amelyet már láttam. Igaz, van köztük több olyan is, ami várólistán van, illetve olyanok is, melyekről nem is hallottam, és a szerző villámkritikája se csinált kedvet hozzájuk. :)

Ráadásul a két megtekintett film horror volt, pedig az főleg nem az én műfajom. :) A BONCOLÁS nézhető volt, a legérdekesebbnek azt találtam benne, hogy tulajdonképpen minden benne van, amitől akár jó horror is lehetne, és ugyanakkor az összes olyan dramaturgiai-vizuális klisét is felvonultatja, amelyek miatt ez a műfaj nem különösebben érdekes számomra.

A TŰNJ EL! című filmről már több helyen olvastam, hogy a tavalyi év egyik filmes meglepetése volt, de nem igazán értem, hogy miért. Teljesen korrekt, nézhető film, de szerintem semmiféle különösebb dramaturgiai vagy vizuális meglepetéssel nem szolgál. A cselekmény úgy araszol előre, hogy az ember mindig ráérez, mi lesz a következő csattanó, és tíz esetből tízben rá is hibázik, beleértve az igazán nagy durranásnak szánt-hitt fordulatokat is. SPOILER! Ráadásul a film utolsó egynegyede számomra teljesen összecsapottnak tűnik. Miután megtudjuk, mire megy ki az egész, a főhős kiszabadul rabságából, és különösebb problémák nélkül hidegre teszi mindazokat, akik ellene voltak. Teljesen olyan volt számomra, mintha a rendező kényszerből forgatta volna le ezeket a leszámolási képsorokat, mondván, hogy ezt várják a nézők, de őt ez igazából nem érdekli, különösebb ötletei sincsenek ezekhez. Ha már horror, ha már váratlan fordulat, szerintem sokkal váratlanabb és morbidabb lett volna, ha valóban megtörténik az a műtét, és emberünket is engedelmes droidként láttuk volna viszont, a csajtól pedig az új fickó becserkészésekor búcsúztunk volna. Oké, hogy erre azt mondhatnánk, hogy túl direkten lebegteti meg a folytatás lehetőségét, de kétségünk se legyen afelől, hogy folytatás így is egész biztosan lesz, a tényleges befejezés hiába varrta el látszólag az összes szálat. SPOILER VÉGE!

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.03. 10:48:26

@Field64: Kissé félve néztem újra a Tűnj el!-t, amikor kijött Blu-rayen, attól félve, hogy másodjára már nem fog annyira tetszeni, de nekem másodjára is ütött, pedig már jól tudtam, hogy mi fog történni. A film végén a pszichológiai horror szerintem tudatosan és átgondoltan megy át fizikaiba. Nem éreztem benne kényszert, se megfelelni akarást. Az, ahogy /SPOILER/ a főszereplő srác megöli a család tagjait is többről szóltak érzésem szerint a puszta vérengzésnél. Valószínűleg nem véletlen például, hogy az apát egy szarvasfejjel döfi le (rémlik, hogy volt korábban a fickónak egy megjegyzése, hogy fél tőlük vagy utálja őket), ahogy az se, hogy az áruló barátnőt úgy hagyja az úton elvérezni, ahogy az anyja halt meg. /SPOILER VÉGE/

commentes nikk 2018.01.03. 10:57:35

@Field64: ez esetben sablonosabb lett volna az a befejezés, amit írsz, főleg, hogy ezt a poént a Titkok kulcsa már egyszer lelőtte. Ahogy a felettem lévő kommentben a poszter is írja, a leszámolás egyes elemeinek jelentősége volt, ráadásul szerintem van a leszámolásban valami jóleső abszurditás, jó kielégülést ad a film, mert a család tagjai akkora gennyládák voltak, hogy ez egyszerűen járt nekik :)

Zephyrous 2018.01.03. 11:15:33

Az "Az" hype-ja egyszerűen érthetetlen, hihetetlenül gyenge horrornak, egyáltalán nem ijesztő. Tipikus egyszernézős film, indokolatlanul hosszúra elnyújtva, több unalmas, lapos résszel. A legvégén a bohóc idétlen táncikálása a 70-es, 80-as évek gagyi ZS kategóriás horror filmjeire emlékeztetett.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2018.01.03. 11:19:14

@Lazók György:

SPOILER! Magam se tagadom, hogy nézhető film volt, ami azért nagy dicséret, mert unásig szoktam mondogatni, hogy nem különösebben szeretem a horrorokat. De azt fenntartom, hogy különösebb eredetiséget semmilyen szempontból nem láttam benne. Én egyáltalán nem éreztem se átgondoltnak, se zökkenőmentesnek a lélektani horrorból fizikaiba való átváltást. A leszámolások szerintem elkapkodottak, és a szimbolika, amit írsz, ebben a formában számomra kifejezetten erőltetettnek tűnik: szerintem egy igazi életveszélyben lévő ember a legkevésbé sem tud arra koncentrálni, hogy ellenfeleivel a számukra legkellemetlenebb módon végezzen. Ilyesmi tipikusan csak a filmekben történhet és történik meg. :)

@commentes nikk:

Valószínűleg igazad van, nyilván hasonló filmek befejezései sugallták nekem ezt a gondolatot. (Ámbár a Titkok kulcsát például szerintem nem is láttam.) Magam se gondolom, hogy túl eredeti befejezés lenne, de annál mindenképpen váratlanabb, mint amit kaptunk, hogy a slasher filmek szabályai szerint a hős leszámol a gonosszal, illetve esetünkben a gonoszakkal. Nekem úgy tűnik, magad is számítottál arra, hogy a családtagok rosszul végzik, és nem is hiába vártad ezt. Nos, épp e kiszámíthatóság miatt gondoltam arra, hogy bármilyen más befejezés váratlanabb lenne számomra, mint a „gonoszok csúnyán megbűnhődnek” sablonos végkifejlete, bármilyen szimbolikát is próbált ebbe beleerőltetni a direktor.

Recensor 2018.01.03. 12:03:42

@Lazók György: elolvastam. Ezért említettem a minőségi küszöböt.

commentes nikk 2018.01.03. 12:09:00

@Field64: hát az ilyen sztoriknál nagy variációs lehetőség nincs, a főhős vagy bosszút áll és siker, vagy lenyomják, és győzött a gonosz. Tulajdonképpen mindkettő sablonos, de ha már horrorról beszélünk (bár határeset szerintem), akkor nálam becsülendőbb lezárni egy alapos vérfürdővel és jóleső kielégüléssel, mint belökni a pokolba szegény főhőst :)

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.03. 12:20:14

@Rozsdabarna: Akkor gondolom sejted, hogy az említett filmek egyike se azért került a listára, mert olyan jók voltak.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2018.01.03. 12:58:08

@commentes nikk:

Na de hát nem attól horror a horror, mert belökik a pokolba a szegény főhőst? Ha ki is veszik onnan, akkor máris tompítják a hatást. :)

Azokban a klasszikus horrorokban, amiket igazán szeretek (mint például a Psycho, a Rosemary gyermeke vagy az Ómen), nincs igazi megkönnyebbülés, az emberben megmarad a nyomasztó tudat, hogy a rémségek nem értek véget, legfeljebb csak szünetelnek. :)

Tudom, hogy a horror-rajongók szerint gagyi a Péntek 13.-sorozat, és nekem is csak az első négy része tetszett, de emlékszem, fiatalon mennyire meglepett, hogy a második rész azzal kezdődik, hogy az első epizód túlélője igen durván meghal. Oké, egyébként tisztában vagyok azzal, hogy az első négy rész is zsúfolva van dramaturgiai logikátlanságokkal, de azért jó néhány hatáseleme nekem akkor bejött.

TGer 2018.01.03. 19:58:32

@Lazók György: @Field64: A Get Out rendezője valószínűleg nagy rajongója a Denis Villeneuve életműnek, és tévesen azt hiszi, hogy könnyedén átveheti ezt az "a valódi sztori a háttérben van elrejtve" okosságot, de szerintem ez itt most nem működik. Egyáltalán nem azért, mert rosszul csinálja, hanem mert ez egy rutinosabb nézőnek relatíve könnyen és gyorsan leesik egy-két olyan részlet elkapása után amiről ordít, hogy valami utalás, de nincs idő végig gondolni, mert már - gyanúsan gyorsan - tovább is lépett felette a cselekmény. És onnantól kezdve, hogy ezt kiszúrtad, már mindegy maga a fordulat, mert egyértelmű, hogy jönni fog. Tudod magadtól, hogy a történet "jelenében" nem bízhatsz. Ez kiegészítve azzal, hogy akár már a film promójából is kiderült, hogy végig manipulálni fognak [próbálnak], eléggé megnehezíti a rácsodálkozást.

Aki először lát ilyet annak persze más, de ha van affinitásotok túlesni Villeneuve-nek az Enemy című "klasszikusán", abból alapos kiképzést kaphattok. Elsőre nekem fel sem tűnt, hogy másfél óra döglassú vergődésen kívül más is van a filmben, de aztán utána olvastam, hogy valójában mit is láttam, és az egészet miért nem vettem észre, és nyeretlen kétévesnek éreztem magam. Minden esetre ez csak úgy működik, hogyha a rendező maga fejlesztette ki az egész történetmesélési mechanizmust, minden szimbolizmusával, és ok-okozati összefüggéseivel, és látványvilágával, és betűről betűre átgondolt szövegkönyvével, így lekoppintva viszont tök olcsó alibizés az egész. A néző oda is belelát dolgokat ahol semmi sincs, de megfejteni se fogják soha az egészet, hiszen az sem kap megerősítést aki esetleg jó nyomon jár, és a rendező az utolsó utáni kritikát is elháríthatja azzal, hogy az adott dolog nem egy hiba a filmben, csak mi nem értjük. Ez csalás gyakorlatilag. :-)

Nekem már az első 5 percben, amikor elcsapják a szarvast [asszem ez nem spoiler, a trailer-ből is rémlik], és a srác odamegy megnézni, és ilyen fura hangokat ad ki, már akkor beugrott, hogy ilyenekkel lesz tele az egész film, és majd választhatok, hogy megnézem még 20-szor mire elkapom az összeset, vagy egyszerűen utána olvasok, és hátha kibővül az élmény. Például a szövegében van egy-két olyan mondat, amikor a szereplők - látszólag csak úgy nyomatékosításul - megismétlik az utolsó pár szót. Az is annyira feltűnő volt, hogy már első alkalommal mondtam a csajomnak, hogy hopp, itt is egy utalás ami majd valamikor fontos lesz, de aztán végül nem jöttem rá hogy mi értelme, valószínűleg itt már az a mechanizmus dolgozott bennem is, hogy "oda is odaképzelem ahol nincs". Mindegy, ha gondoljátok, keressetek rá a "Get Out Explained" kulcsszóra a Google-ben, és kidob egy-két érdekességet, ami felett könnyű volt átsiklani. Ezektől okosabbnak tűnik, mint mű, de továbbra sem eredeti. Az már nem megy az amerikaiaknak.

Recensor 2018.01.03. 21:06:00

@Lazók György: ... akkor értem. Így már tiszta! :-)

exterminador 2018.01.04. 09:47:42

Decens szereposztás a Setét Toronyban? Idris Elba mint Roland? Az évszázad félrecastingolása valami beteges PC törekvés miatt.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.01.04. 09:52:07

@exterminador: Idris Elbával szerintem nagyot nem lehet hibázni bármilyen film szereposztásáról is van szó.
süti beállítások módosítása