Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Warlock (1989)

2018. április 16. - Lazók György

warlock-1.jpg

Steve Miner filmje távolról nem sokban különbözik azoktól a '80-as években tucatjával készült, olcsó horroroktól, amiket kötelező alapon egy rakás ótvar folytatással láttak el. Ha alaposabban végigmegyünk a stáblistán, hamar kitűnik azonban, hogy a Warlockot a szokásosnál némiképp igényesebb gárda hozta össze. Az alkotók között találjuk A szakasz Oscar-díjas producerét, az Ómen zeneszerzőjét, valamint A szökevény későbbi íróját, David Twohyt. Maga a rendező Steve Miner se volt már kezdő a horror műfajban. Többek közt neki köszönhető a szépemlékű kísértetházas horror-vígjáték, A ház is. A Warlock szerencsétlenül kezdte pályafutását, a mögötte álló stúdió ugyanis csődöt jelentett a bemutatása idején. Mikor 1991-ben végre rendes körülmények között a mozikba küldték, a film szerény, ám a várakozásokat felülmúló hasznot hozott, amit egyre erősödő kult-státusz követett. Erre építve videójáték és képregény-sorozat is készült belőle. Kérdés, hogy maga az alapmű vajon még mindig olyan szórakoztató-e, mint, amilyennek egykor találták?

David Twohy eredetileg azt akarta, hogy a címszereplő legyen a történet hőse, azonban minél jobban beleásta magát a munkába, annál inkább úgy találta, hogy sokkal jobban beválik, ha karizmatikus gonosztevőt formál belőle. A boszorkánymestert az az egyszerű tény teszi a kezdetektől ördögivé, hogy válogatás és bárminemű lelkiismeret furdalás nélkül csap le azokra is, akik segítenek rajta. A film le se tagadhatná, hogy a '80-as évek szülötte, annyira lelkesen kever össze és játszik különböző műfajokkal. Twohy merít az Evil Deadből és a Terminátorból is, ezt a szokatlan kombinációt pedig egyebek mellett egy kis humorral teszi működőképessé. A jövőből érkező halálosztó helyett egy az 1600-as évek végéről a jelenbe utazó sötét mágust (Julian Sands) helyez története középpontjába, aki egy varázskönyv különböző darabkáinak összerakásából akarja a teremtést a visszájára fordítani. Arra nem számít, hogy követi őt az időn át legfőbb ellenfele, a boszorkányvadász Redferne (Richard E. Grant). A mágus a könyv első darabjának megszerzése közben megátkoz egy lányt, Kasszandrát (Lori Singer), hogy egy nap alatt húsz évet öregedjen. Mind Redferne-nek, mind Kasszandrának meglehetősen sürgetővé válik így, hogy időben megtalálják a varázslót. 

warlock-2.jpg

A film készítői mindjárt kétszer is nagyot húztak a szereposztás összeállításakor. Julian Sands és Richard E. Grant személyében két elsőrangú színészt is megnyertek, akik a Warlocknak a puszta jelenlétükkel rangot adnak. Úgy volt, hogy Sands játssza Redferne-t, Grant pedig a mágust, azonban a rendező, Steve Miner nagyon helyesen csavart egyet a skatulyán. Az angyalarcú Sandsből lett a főgonosz, ami olyan remekül állt neki, hogy bele is ragadt a negatív szerepkörbe. A színész úgy játssza el a mágust, mint egy szadista kedvű arisztokratát. A lelkesedése néhol ugyan jókedvű ripacskodásba fordul, ám mikor visszafogottabban alakít, akkor képes megragadni figurája elemi gonoszságát. Grant Redferne-je pont az ellenkezője. Egy erőszakos vadember benyomását kelti, aki a megtévesztő boszorkánymesterrel szemben a végletekig egyenes és tiszta jellem. Richard E. Grant szintén visz egy kis finom humort a szerepébe. Tökéletes időzítéssel, ám el soha nem túlozva játszik rá a modern korba csöppenés jelentette poénforrásra. Grant akkor is hiteles, amikor a drámai oldalát villantja meg, összességében pedig meglepően jól beválik abban a hősi szerepkörben, amire sajnos sem ezelőtt, sem ezután nem sűrűn kérték fel.

Még egy kicsit a színészeknél maradva meg kell említenem Lori Singert, aki enyhén fogalmazva nincs egy ligában férfi kollégáival. Nem is igazán erőlteti meg magát. A legtöbb jó, amit el lehet mondani róla, hogy nem idegesítő. Singer inkább a stábtagok idegrendszerét kavarta fel, ugyanis elég nehezen lehetett együtt dolgozni vele. Az utolsó pillanatban például megtagadta, hogy a már kész öregítő maszkot hordja a filmben. Azt, hogy a Warlock milyen jól össze van rakva mindennél jobban jelzi hát, hogy még a csinos, de felejthető Singert is elcipeli a hátán. Sikerének alapja David Twohy lendületes és ötletgazdag forgatókönyve. Twohy a régi babonák bőséges tárházát története javára fordítja. Nem gúnyolódik rajtuk, hanem okosan felhasználja őket. A szereplők, akik összeakadnak sötét mágusával nem árt, ha tisztában vannak az ősi hiedelmekkel. A fiút, aki dőrén bevallja, hogy nincs megkeresztelve, így éri el végzete, míg a farm lakói, akik még emlékeznek rá, hogy mik is jelzik a gonosz jelenlétét, ez a tudás menti meg. A modern külsőségek dacára tehát a Warlock egy konzervatív világfelépítésű film, ami nem feltétlenül rossz, sőt ebben a műfajban nagyon is jól működik.

warlock-3.jpg

A Warlock azért nem veszi komolyabban magát a kelleténél. A készítők egy laza rémmesét mondanak nekünk, amiben jót és rosszat könnyű megkülönböztetni egymástól. Ez az, ami nem sikerült a 14-es éves, kanadai Sandy Charlesnak, aki 1995-ben egy nyolc éves társával megölt egy hét éves fiút állításuk szerint azért, mert a film után azt hitték, hogy a testzsírja elfogyasztásával repülni tudnak majd. Hiába, nincs az a sátáni praktika, ami az emberi ostobasággal felvehetné a versenyt. A Warlockot én merem ajánlani mindazoknak, akikbe szorult annyi értelem, hogy különbséget tudjanak tenni helyes és helytelen között. Nekik ez a film pont azt fogja nyújtani, aminek szánták: egy könnyed kikapcsolódást. Én még gyerekként láttam először, de felnőtt fejjel újranézve is ugyanolyan remek volt, mint annak idején. A szakmai profizmus nem öregszik, a rendező Steve Miner pedig jó érzékkel adagolja a feszültséget, a fantasztikus elemeket és a néhol feketébe hajló humort. A trükkök nagyja szintén megállja a helyét még mindig, Jerry Goldsmith hangulatos zenéjéről nem is beszélve. Egyedül a film magyar szinkronja az, amitől érdemes a jóérzésű nézőnek távol tartania magát.

ÉRTÉKELÉS: 80%         

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr5713837942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Is 2018.04.17. 15:35:22

Középiskolásként láttam először. Amikor vagy 20 évvel később láttam a DVD-t, azonnal megvettem. Felnőtt fejjel már nyilván kicsit más, de még mindig nagyon élveztem. A DVD azóta már nincs meg, de a film emléke megmaradt. :)

Tehetséges ugandai buzi 2018.04.17. 17:11:44

Amikor a film utolsó percében kinyúl egy kéz a földből és lerántja a szülés kövét a föld alá, sokáig hittem, hogy ott van elrejtve a második rész. Aztán eltelt huszonakárhány év és semmi.

Tehetséges ugandai buzi 2018.04.17. 17:20:08

A francokat! Most, hogy végiggondoltam, ez a jelenet a KETTŐ végén van és a harmadik kell, hogy elrejtve legyen benne!

Gyingizik 2018.05.31. 21:58:04

Most volt folytatás vagy nem? Én úgy emlékszem volt.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.05.31. 22:02:41

@Gyingizik: Két folytatás biztos készült, de úgy tudom, hogy már a második résznek sincs sok köze az elsőhöz. A harmadikra Julian Sands se tért vissza, azt hiszem Bruce Payne váltotta őt.
süti beállítások módosítása