A Netflix egyre több neves filmkészítőt vonz magához, akik végre megvalósíthatják szerelemprojektjeiket, melyekkel a kockázatvállalástól fázó stúdiórendszerben hiába házaltak. A szolgáltató nagyon hamar igen komoly játékossá nőtte ki magát a szórakoztatóiparban, habár az elkészült alkotások színvonala az elvileg biztosított művészi szabadság ellenére se lett mindig kiemelkedő. Gareth Evans A rajtaütés két részével az akciófilmek ünnepelt bajnokává vált hasonló gyorsasággal, ezért azt, hogy mit csinál legközelebb, izgatott várakozás övezte. Mikor napvilágra került, hogy egy horrort forgat a The Guest c. retró stílusú thriller karizmatikus főszereplőjének, Dan Stevensnek a részvételével, az tovább pumpálta az adrenalint a zsáner kedvelőiben. Velük együtt számoltam a napokat az Apostle érkezéséig. El nem tudtam képzelni, hogy Evans csalódást okozzon, ám összejött neki.

Az 1900-as évek elején játszódó történet szerint mikor nővérét egy szekta vezetője váltságdíjat követelve társaival elhurcolja, a halottnak hitt testvért (Dan Stevens) küldik a kiváltásáért. A Thomas Richardsonként bemutatkozó férfi beépül a vallásos közösségbe, hogy kifürkéssze szeretett hozzátartozóját hol tartják fogva. Merész szöktetést tervez, ebben pedig szövetségesre talál a fiatal Jeremy (Bill Milner) személyében, aki szintén el akarja hagyni titkos szerelmével a mindentől távol eső szigetet. Közben a kultusz szellemi irányítója, a magát prófétának valló Malcolm (Michael Sheen) tudomást szerez arról, hogy az újonnan érkezettek között bujkál, akitől az elrabolt lány szabadulásáért járó pénzt reméli. Mialatt Thomas nyaka körül szorul a hurok, ő egyre több rejtélyt fedez fel, melyek arra mutatnak, hogy a szigetlakók életében egy természetfölötti erő is közrejátszik.

A rajtaütés első részén is látszott, hogy Gareth Evans közel se olyan jó író, mint amilyen tehetséges rendező. A folytatásra rengeteg fejlődést mutatott az előbbi terén, ám a műfajváltással megint egy gyerekbetegségekkel küszködő elbeszélő képét mutatja. A felvázolt szituáció ismét sokkal izgalmasabb annál, amit Evans kezdeni tud vele. Az alapozásnál még minden a legnagyobb rendben. Gyorsan összefoglalják nekünk a helyzetet és egyből indulunk is a keménynek ígérkező utazásra. Érezni, hogy a tét Thomas számára igen nagy és lehet azonosulni vele. A fojtogató, veszélyeket sejtető hangulat megteremtése is kipipálható. Főhősünknek az első pillanattól kezdve észben kell lennie, hogy ne bukjon le. A feszültséget csak fokozza, hogy érzékletesen a tudomásunkra hozzák, a szigorú elveket valló közösség nem igazán tolerálja a kivülállókat és Thomas csúnyán megjárja, ha lelepleződik.

A gondok akkor kezdődnek, amikor előtérbe kerül, hogy Evans csupán felületesen dolgozta ki szektáját. Nem is vesződik azzal, hogy elmerüljön a fanatizmusukban, vagy egyáltalán hitük rendszerében. Eljutunk odáig, hogy a közösség nagyja teljesen ártalmatlannak tűnjön, amivel a veszélyérzet egy jelentős része is elpárolog a filmből. Evans leginkább az elrablási szálra gyúr rá, így hamar kiteregeti előttünk, hogy mi vezérli a szekta irányítóját: pénzt akar, hogy tovább építse a falut, ennyi. A szekta keletkezésének történetét is rögtön Thomas érkezésének az első napján megismerjük, ezért nem kell többet tennünk, mint összeadnunk kettőt meg kettőt, hogy a nagy rejtélyt a néha megjelenő, vérre szomjazó öregasszonyról megoldjuk. Nehéz elhinni, hogy Evansnek mennyire satnya és maga után jópár lyukat is hagyó válaszokra tellett, pedig tényleg nincs semmi több itt annál a jó öreg történetnél, hogy az, aki a paradicsomot akarta felépíteni akaratlanul a poklot hozta létre.

Ebből a pokolból is meglehetősen keveset látunk, a film nagyjában kimerül némi önkéntes véradásban. A fordulat, mellyel beindul a várt őrület sajnos annyira átlátszó, hogy szerintem még azok is kitalálják, akik még nem láttak egy horrort se életükben. Mint mikor ránézel egy szereplőre és magadban egyből ezt mondod: ennek tutira kampec lesz! Nos, ebben a filmben bejön az összes efféle megérzés. Evans kicsivel több, mint két órás filmjének a legvégére hagyja az ínycsiklandozó részeket, ám ez túl későn túl kevés. Addig az Apostle inkább idegesítő már, nem pedig izgalmas. Azon, ahogy Thomas lebukik illetve egy perc alatt sikeresen leszokik az ópiumról csak a fejemet fogtam lassan lemondva arról, hogy bármi értelmes vár rám. Nem is jött csupán annyi, hogy az egyik alig észrevehető mellékszereplő totál megzakkant és a film zanzásítva igyekezett bepótolni az addig kihagyott kínzáspornót.

Amit dicsérni lehet a filmben az néhány dinamikus vizualitással megvalósított jelenet és a két legfontosabb szereplő, Dan Stevens valamint Michael Sheen intenzitással teli alakítása. Rám nem nehéz egy jó horrornak a frászt hoznia, de ettől még szívdobogást se kaptam. Nincs is mitől. Az Apostle csak a legritkább esetben félelmetes. A történet rosszul felépített és egy zagyvaságra fut ki. Nem is értem, hogy Evans mit akart a filmmel. Újat mondani vele nem tudott és mintha nem is állt volna szándékában. Karakterdrámának a műve még haloványabb, mint horrornak. Thomas útja a megváltás felé nemes egyszerűséggel érdektelen. Arra számítottam pedig, hogy az Apostle hátborzongatóan gonosz egy film lesz, de Evans nem mer mélyre ásni az emberi lélek poklában. Bátorság nélkül ütős horrort alkotni meg nem lehet.

ÉRTÉKELÉS: 50%