Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Kontra: Mélytengeri szörnyeteg (1989) - Leviathan (1989)

2019. január 18. - Lazók György

levi-title2.jpg

A friss ötlet olyan egy ritka madár volt már a '80-as években is, hogy, ha felütötte a fejét egy, arra mindjárt többen is ráugrottak. Mikor valakinek az eszébe jutott, hogy a tenger mélye egy kiaknázatlan terület a mozivásznon, egyszerre három produkció is versenyt futott egymással, hogy filmet forgathasson róla. A mélytengeri búvárkodáshoz később is erős vonzódást mutató James Cameron állt az egyik élén, azonban ő már akkor is saját ligát képviselt, ezért mellette a harc igazából csakis az ezüstérem megszerzéséért folyhatott. Erre épp Cameron egyik barátja, Lewis Abernathy pályázott, akinek horrortörténetét Andy Vajna akciófilmekről ismert cége, a Carolco vette meg. Cameron nem szerette volna, ha a Mélytengeri szörnyeteg megelőzi A mélység titkát, ám Abernathy-t ez nem hatotta meg, amin jól össze is vesztek. Eközben az MGM stúdiónál abban bíztak, hogy nevető harmadikként az ő horrorfilmjük, a Leviathan lesz az, mely győztesként kerül ki a viszálykodásból.

A leviatán egy tengeri szörny a héber mítológiából, azonban George P. Cosmatos filmje ettől elvonatkoztatva használja A dolog ihlette teremtményére. A Rambo 2 készítőjének nem volt teljesen ismeretlen műfaj a horror. A Hívatlan látogató c. alkotásában Peter Weller hajszolt az őrület határára kerülve egy patkányt lakásában. Cosmatos úgy döntött, hogy Wellert kéri fel a Leviathan főszerepére is, aki közben a Robotzsaru eljátszásával vált népszerűvé. Míg Vajna és üzlettársa, a szívesen költekező Mario Kassar kivételesen meghúzták a nadrágszíjat a Mélytengeri szörnyeteg produkciós költségeinél szerény 8 millió dollárnál, addig Cosmatos ennek háromszorosából gazdálkodott. Ebből a pénzből még arra is tellett neki, hogy elhalássza a Terminátor trükkmesterét, Stan Winstont Cameron orra elől. A Mélytengeri szörnyeteg stábjából se hiányoztak a neves szakemberek. A rendezői széket az évtized ikonikus slasher-filmsorozata, a Péntek 13. alkotója, Sean S. Cunningham foglalta el, aki A légy felejthetetlen effektjein dolgozó Chris Walast kérte fel lénye kidolgozására. 

levi-2a.jpg

A két film forgatókönyve olyan gyanúsan hasonlít egymásra, mintha íróik egymásról lesve vetették volna őket papírra. A Leviathant jegyző David Peoples (Szárnyas fejvadász) és Jeb Stuart (A szökevény) máshonnan is arcátlanul lopdosnak. Víz alatti bányászcsapatukat például egyértelműen az Alien űrkamionosairól mintázták. Ellentétben Ridley Scott filmjével, náluk Weller személyében egyből tisztázódik, hogy ki a főhős, ezért nagy meglepetések aligha érnek azt illetően, hogy ki marad életben. A Mélytengeri szörnyetegnek se tellett többre könnyen felcímkézhető típusfiguráknál, akiket különösebb fájdalom nélkül áldozhatnak be, ha a cselekmény úgy kívánja. A Leviathan legalább arra fordít figyelmet, hogy rejtélyt kanyarítson a ruszki hajóroncs köré, melyről kincs reményében az egyik bányász a bázisra hoz néhány kacatot, amivel sikeresen beindítja a halálesetek láncolatát. Cunningham két írója, Lewis Abernathy és Geff Miller egy rakétatelepítéssel zavarják fel szörnyetegüket, de ez nem több szimpla apropónál, hogy az ő legénységük is fogyatkozásba kezdhessen.

A Leviathan kezdetben csupa nagy ígéret. A titokzatos betegség, ami megtámadja a bányászokat azt sugallja, hogy több vár ránk annál, hogy egy nagyra nőtt rém egyenként befalatozza az embereket. Mikor a halottak bizarr átalakulásba kezdtek, egyre biztosabbnak tűnt, hogy a két alkotás közül csakis a Leviathan lehet a befutó, azonban mikor a hosszas felcsigázás után végre beindult a cselekmény, a filmben lévő rendkívüli lehetőségek is hamarjában elúsztak. A Mélytengeri szörnyetegben az a legfurcsább, hogy bár van egy slasher-direktora, mégis egy béna katasztrófafilm akar lenni. A címszereplő alig kerül akcióba, ehelyett azzal megy el az idő, hogy a csapat tagjai egymást próbálják megmenteni a bázis sérült részeiből, eközben pedig egyikük, Snyder egyre inkább kezd bekattanni. A játékidő felén is túl járunk, mire a röhejesen festő szörny bejut a bázisra és végre hajlandó felfalni valakit. Addig Cunningham némi indokolatlan meztelenséggel kiszolgálhatná a Péntek 13.-án edződött közönségét, de kihagyja a ziccert akkor is, amikor ott van előtte.levi-1ba.jpg

George P. Cosmatos a színészek beszámolói szerint diktátori szigorral irányította a forgatást, de ezzel feltehetően azt kompenzálta, hogy fogalma se volt arról, mit csinál. Lényének kinézete is a tanácstalanságát tükrözi. Nincs mögötte vizuális koncepció, csupán egy rakás különböző ötlet zavarosan egybeömlesztve. Hiába van hát a Leviathan mögött egy olyan technikai stáb és annyi pénz, amiért Cunningham ölni tudott volna, ha az, akinek a kreatív döntéséket meg kell hoznia, szétesik. Cosmatos ezért ugyanúgy nem képes akcióba hozni szörnyét, sőt még a feszültség megteremtése is nehezére esik. Szerencsétlenkedő karakterei egymás után válnak a lény részévé, ám történik mindez a legkevésbé se izgalmas és nem is különösebben látványos módon. Cunningham legalább azt tudja, hogy egy horrortól változatos és, ha lehet, minél brutálisabb halálnemeket várunk. A Mélytengeri szörnyetegnek ezen a téren akadnak pillanatai, melyek a nézőjének a szemébe tudnak égni. Mikor az egyik szereplő nyomáskiegyenlítés nélkül próbál a felszínre jutni egyike az ilyen örök emlékeknek. 

A Leviathan mentsvára a szereposztása. Peter Weller karizmatikus főhős, aki mellett olyan karakterszínészek tűnnek fel, mint Richard Crenna (Rambo-trilógia), Ernie Hudson (Szellemírtók), Daniel Stern (Reszkessetek betörők!) és Meg Foster (Elpusztíthatatlanok). Néhány fontosabb szerepre sajnos kevésbé tehetséges előadókat választottak. Főképp a színtelen Amanda Paysre gondolok ezalatt, aki még a szerelmi szál elcipelésére is kevés. A Mélytengeri szörnyeteg ahhoz képest, hogy a B-listáról volt kénytelen válogatni, tűrhető gárdát hozott össze. Az egyedüli, aki kiemelkedik közülük az Miguel Ferrer. Akármekkora egy gyáva seggfej is Snyder, akit játszik, már szinte drukkolni lehet neki, hogy élje meg a vége-főcímet. A speciális effektek összevetéséből a Leviathan egyértelműen fölénnyel kerül ki, habár azt nem mondanám, hogy nyertesként is. A Mélytengeri szörnyeteg szánalmasan kinéző miniatűr trükkjeivel magasabbra céloz, mint a Leviathan, mely a szépen megépített díszleteket nem számítva alig-alig használja ki produkciós előnyeit. Más szóval az látszik, hogy többet költöttek rá, ám a plusz befektetésnek tényleges haszna kevés van.

levi-3a.jpg

Egyik víz alatti horrorra se indult rá úgy a közönség, ahogy azt készítői remélték. A Leviathannak lett egy halovány kis kultusza, de mivel többe került többet is veszítettek rajta. Az, hogy melyik a jobb film mindezek után értelmetlen kérdés, kézenfekvőbb, hogy melyikük a kevésbé a rossz? Nos, a mérleg nyelve, ha kevéssel is, de a Leviathan felé dől. A bizakodásra okot adó első felvonás, a jobb színészek és produkciós értékek nyomnak annyit a latba, hogy fájdalommentesen kibírjuk a megnézését. A Mélytengeri szörnyetegről meglehet szebb emléket őriztek azok, akik még a kalózvideós korszakban látták, viszont mai szemmel nehéz másként tekinteni rá, mint egy gagyi szörnyes horrorra. Ezen a szinten elvétve jobban funkcionál, mint a Leviathan, ám egészében nézve nem csak vacakabb, de még unalmasabb is nála. Andy Vajna erre a produkciójára nem lehetett túl büszke. Évekkel később igaz szépített, a szintén egy tengeri szörnnyel rémisztgető Kísértethajó - bár csak megkésve fedezték fel érdemeit - sokkal szórakoztatóbb lett, mint a Leviathan és riválisa együttvéve.

ÉRTÉKELÉS: Mélytengeri szörnyeteg (40%) - Leviathan (40%)               

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr4914568524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2019.01.18. 10:20:22

Néhány apróság: a két film nyilván az A listás Cameron film keltette khm, hullámra akart ráülni. Ez volt a Carolco strtégiája, csak rendes szakmunkával (kb amit most az Asylum csinál, csak ők nem is akarnak "rendes" munkát).

A Mélytengeri Szörnyeteg egy rendes film, akkor is élvezetes volt és még most is simán újranézhető. Nem kiemelkedő de nem is gáz.

Visszaolvasva, a Leviathan szereposztása igenis komoly neveket tartalmaz nem A listás, de többségük akkoriban jó filmekben szerepelt, egyik sem igazi Szupersztár de ismert nevek akik addig kevés rossz filmbe nyúltak bele. Csak az egész (ismert és tehetséges szinészekkel trükkmesterekkel) szétesik a rendező kezei között

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.01.18. 11:02:04

@Ződ2000: A Mélytengeri szörnyetegben van egy-két hatásos haláljelenet, de egyébként sose számított egy minőségi horrornak. Az Asylum-párhuzam nekem is eszembe jutott, habár ez a taktika nem volt jellemző azokra a Carolco-produkciókra, amikhez Vajna és Mario Kassar a nevüket adták.

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2019.01.18. 18:52:38

a Leviathan-t láttam. iszonyat pofátlanul lop a The Thing-ből meg az Alienből is, amivel az a gond, hogy így sajnos tisztán látszik hogy mindkettőhöz képest mekkora hulladék.

TieFighter 2019.01.23. 13:25:04

"A Leviathan kezdetben csupa nagy ígéret." ez valóban így van, a film addig a pontig teljesen nézhető, míg meg nem jelenik az elbénázott kreatúra.
süti beállítások módosítása