Az embervadászat régóta izgatja a filmesek fantáziáját. Minderről Richard Connell tehet, aki még 1924-ben írta meg A legveszélyesebb játék címen ismerté vált novelláját, amit azóta számtalanszor adaptáltak és még többen használtak inspirációként. Videós körökben leginkább három verzió terjedt el. Az Amerikai nindzsa alkotóinak filmje, a Lőjj a vadászra. John Woo amerikai bemutatkozása, a Tökéletes célpont, illetve kritikám tárgya, a Játssz a túlélésért!. Az utóbbi kettőben közös, hogy gazdagok vadásznak hajléktalanokra, ám mind Woo, mind a szakmát Spike Lee filmek operatőreként kezdő Ernest Dickerson alkotása a maga útját járja. Woonak Van Damme személyében volt egy ütőképes akcióhőse és hírnevéhez hűen a film a cselekmény beindultával véres erőszakbaletté vált. Dickerson főhőse nem egy golyóálló gyilkolóművész, csak egy szerencsétlen alak, aki az utcán tengeti az életét. Jack Masont (Ice-T) már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja, amikor felajánlják neki a lehetőséget, hogy legyen kísérő egy jómódú társaság erdei vadásztúráján. Persze a helyszínre érve hamar kiderül, hogy ő maga a vad. Innentől nem is annyira a testi erejére, mint az eszére kénytelen hagyatkozni a túlélés érdekében. Eközben az üldözőit is jobban megismerjük. Van, akit egy személyes tragédia hajt, más a fiából akar férfit faragni, így hát mind másként reagálnak arra, hogy prédájuk nem csupán kicselezi őket, hanem visszavág. 

Egy sok helyen egyenest videón megjelent akciófilmről beszélünk, mégis szánnak benne időt a szereplőkre! Kifizetődik, hogy Mason nyomorúsága hitelesen elénk tárul, száz százalékosan vele vagyunk később a harcban. A vadászok eltérő motivációi, ha néhol szimplán is, de tisztán rajzolódnak ki előttünk. Tulajdonképpen a film legjobb része az a barátságos kis vacsora, amely megelőzi az üldözést. Dickerson nem semmi gárdát válogatott össze a másodligába szorult színészek listájáról. Legelőször is itt van a nemrég elhunyt Rutger Hauer, aki a tekintete alapján doktorit írhatott volna az emberben megbúvó állatról. A legelmebetegebb alakításért járó trófeát elhalássza előle Gary Busey (Úszó erőd), aki a megpendített vacsorajelenet alatt egy hátborzongató monológot vág le a kedvenc kutyája megöléséről. A gárda nívóját tovább emeli az Oscar-díjas F. Murray Abraham valamint két nagyszerű karakterszínész: Charles S. Dutton és John C. McGinley. Mellettük fel kell kötnie az alsót a rapper Ice-T-nek, amit elintéz helyette a magyar szinkronban Dörner György. A film az akciójelenetek sűrűsödésével is hagy némi fókuszt a karaktereken, ám ezt a sodró lendületben fokozatosan feladja. A Játssz a túlélésért! mutatja Dickerson operatőri múltját. Az akció is teljesen okés, viszont a logika többször megbicsaklik. A gyakorlott vadászok egyre több ostobaságot követnek el, a humán predátor, Ice-T pedig a végjátékban hirtelen kommandós ügyességre tesz szert. A meglehetősen összecsapott befejezéssel az addig rendre kellemes meglepetéseket okozó film több szintet is zuhan. Aki régen szerette annak megér egy újranézést, mindenki más jobban jár a Tökéletes célponttal.

ÉRTÉKELÉS: 60%