Andrew Kevin Walker amilyen hirtelen reflektorfénybe került az instant klasszikussá vált Hetedikkel közel olyan hamar ki is került a pikszisből. Forgatókönyveit túl felkavarónak találták a stúdiófőnökök, David Fincheren kívül pedig rendező se akadt, aki elég bátor lett volna, hogy megőrizze Walker sötét vízióit. Mind Az Álmosvölgy legendájához, mind a Farkasemberhez írt scriptjét átdolgozták, a Sony pedig, mely lecsapott a 8MM-re azon nyomban be is gazolt, hogy mit kezdjen vele. A pornós szubkultúra legvadabb zugaiba elkalauzoló detektívtörténet megrendezésére szóba kerültek olyan direktorok, mint William Friedkin és Paul Verhoeven, ám a lehetőséget végül a jóval szelídebb stílussal rendelkező Joel Schumacher kapta meg. Neki a Batman és Robinnal épp tele lett a hócipője a nyári popcornfilmekkel és kapóra jött Walker tőlük meglehetősen távol álló írása. Úgy volt, hogy egy alacsony költségvetésű, durva, kézikamerás mozi lesz belőle, amihez meg is nyerték maguknak a feltörőben lévő Russell Crowe-t. Minden megváltozott azonban, amikor Nicolas Cage ügynöke bejelentkezett, hogy a színészt érdekelné a főszerep.

Schumacher a stúdióra hagyta a döntést, hogy kitartanak-e Crowe és az eredeti elképzések mellett, melynek vezetője természetesen inkább a csúcson lévő Cage-re szavazott. A rendező tudta, hogy így a filmet lényegesen több pénzből csinálhatja meg, ám cserébe kompromisszumokat lesz kénytelen kötni. Nem is kellett sokat várnia rá, hogy az illetékesek Walker forgatókönyvének a finomítását javasolják. Schumacher először az írótól kérte az átdolgozást, aki erre viszont nem volt hajlandó, ezért saját kezűleg esett neki, majd bevonta a munkálatokba Nicholas Kazant, a híres rendező kevésbé híres (és tehetséges) fiát. Mivel a filmet továbbra is úgy akarták eladni, mint a Hetedik írójának alkotását, az átírást fű alatt, a nevük feltüntetése nélkül követték el. Walker pechjükre kiverte a balhét a nyilvánosság előtt és kijelentette, hogy semmi köze ahhoz, amivé a 8MM lett. Azóta se volt hajlandó megnézni. Schumacher problémái ezzel még nem értek véget. Filmjét a Sony valamint a Korhatár Bizottság ebben a formájában is túl keménynek találta és addig vagdosták vele, hogy az 1998 decemberére tervezett bemutatóból a következő év februárja lett. A kritikusok többsége nem hagyta ki a ziccert, hogy a szemére vesse, ebből bizony nem lett az új Hetedik! A piszkos anyagiak terén se tudta Schumacher megugrani a Fincher rendezése felállította lécet, habár összességében a 8MM nyereséges lett és videón tovább növelte rajongótáborát.

Joel Schumacher specialitása közé tartozik, miképp kell a meredek témákat eladhatóvá tenni. A szex a prüdériától zengő Egyesült Államokban önmagában zavart tud kelteni, ha pedig még hozzácsapják az erőszakot is, akkor a siralmak garantálva vannak. A 8MM története szerint egy elhunyt milliárdos széfjében egy snuff-filmet, más néven gyilokpornót találnak, melyben lemészárolnak egy fiatal lányt. Özvegye felkéri a diszkréciójáról híres magánnyomozót, Tom Welles-t (Cage), hogy derítse ki, valós vagy megrendezett a felvétel. Welles úgy kezd neki az ügynek, mintha egy eltűnt személyt keresne, ám hamarosan kénytelen elmerülni a pornóvilág mocsarában, ahol kalauza lesz a jó ideje benne ragadt Max (Joaquin Phoenix). Az, hogy léteznek-e snuff-filmek máig vitatott, ám az nem, hogy volna-e rá vevő. Az internet korába még csak fél lábbal belépő, underground szexiparról Schumacher kellően ocsmány képet fest, ám a konkrét illusztrációt amennyire csak teheti kerüli. Már az elején szembeötlővé válik ez a szemérmesség. A nyomozást elindító felvételből is alig mernek mutatni valamit, pedig az adott körülmények között ez nem csupán indokolt, de szükséges volna. A cenzúrának egy másik fontos rész is áldozatul esett. Van egy kereskedelmi tévés esetlenséggel összevágott gyilkosság a filmben, amiről lerí, hogy sokkal brutálisabbnak szánták. Érthetetlen ez az igyekvés a lelki nyugalmunk megőrzésére egy nem épp családi moziban!

Ha arra gondolunk, mitől vált a Hetedik olyan emlékezetessé, csak idő kérdése, hogy mikor jutunk el sorozatgyilkosához, John Doe-hoz. Nos, a 8MM-ben nincs még hasonló kaliberű figura se! A szexipar alját három kisebb vagy nagyobb mértékben túlkarikírozott személy képviseli. Ott van Dino Velvet, a magát művésznek képzelő rendező. Eddie Poole, a lányokat beszervező cukrosbácsi, azaz producer. Legvégül a kizárólag maszkban mutatkozó Masina becenevű gyilkos, aki a kamera előtt éli ki magát. Dino Velvet komikus elszálltságával eleve egy nehezen komolyan vehető alak, azonban a most is szórakoztató Peter Stormare úgy játssza őt, mintha megint a Coen-tesók egy abszurd filmjében szerepelne. A hármasból a pitiáner Eddie Poole van a legjobban megírva, amit James Gandolfini fordít a maga előnyére. Amikor Poole feleleveníti a lány megölését és egy röpke pillanatra elkapja a bűntudat, na ez az a jelenet, amiben Gandolfini úgy lejátssza a színről az Oscar-díjas Nicolas Cage-et, hogy öröm nézni! Cage egyébként is meglepően visszafogott. Jól játszik, de hagyja, hogy a showt mások nyúlják le. Gandolfinin kívül ezt nem mulasztja el az ifjú Joaquin Phoenix sem, akinek a film legjobb szövegei jutottak. A Capote-rajongó Max humort és lazaságot ad a kissé száraz Tom Welles mellé. Nagy kár, hogy a sorsa pont olyan hálátlan, mint amennyire nyilvánvaló is. A film legfőbb vesztese a nyavalygó feleségként elvesztegetett Catherine Keener, akinél még az eltűnt lány anyját alakító, ismeretlen Amy Morton is jobb szerepet kapott.

A 8MM-nek, ahogy nincs John Doe-ja, úgy felesleges várni tőle egy a Hetedikhez méltóan sokkoló befejezést is. Andrew Kevin Walker eredeti forgatókönyvében Tom Welles-t pokoljárása úgy kikészíti, hogy öngyilkos lesz. Schumacher filmjének a végén mosolyog. Ennél jobban, ha akarnám se tudnám jobban illusztrálni a két verzió között tátongó szakadékot. A 8MM nem akar filmtörténetet írni, beéri azzal, hogy egy percre sem unalmas detektívtörténet legyen félúton a Hardcore és a Bosszúvágy között. Ezen a szinten azt kell, hogy mondjam, rendben van! Schumachernek a Batman és Robin blamája után presztízskérdés volt, hogy korrekt munkát végezzen, és, ha valami látszik a filmen, az az, hogy egy biztos kezű iparos állt mögötte. Az atmoszféra, a képi világ igényesen ki van dolgozva, Mychael Danna zenéje pedig egyedi ízzel gazdagítja. Akad néhány vizuális megoldás, melyektől a kiváló jelzőt se lehet megtagadni. Schumacher a feszültséget is rutinosan teremti meg. A végjáték bár megadja magát a sablonoknak, akadnak momentumai, amiket sokadik alkalommal is lélegzetvisszafojtva nézek végig. Arra, hogy a maszkos gyilkos csak egy átlagos csóka a készítők annyira büszkék, hogy le se esik nekik, tipikus pedofil fejével közhelyesebb már nem is lehetne! Az, hogy egy okosnak gondolt magyarázkodást is mellékelnek hozzá, tovább ront rajta. A 8MM nagy óvatosságában lecsúszik arról, hogy bármi eredetivel vagy megdöbbentővel rukkoljon elő. Schumacher azt hazudja nekünk, hogy a pokolból van visszatérés, azonban az oda vezető úton megbízható vezetőnek bizonyul. 

ÉRTÉKELÉS: 70%