A '80-as évek horrorlegendái közül egy újabbat veszítettünk el nemrégiben Stuart Gordon személyében. A bizarr beütésű Lovecraft-adaptációiról, mint amilyen a Tágra nyílt elme, ismert rendező sose lépett egy ligába John Carpenterrel és Wes Cravennel. Ő is egyike azon kultfilmeseknek, akik bár közel jártak hozzá, de valahogy mindig lecsúsztak a nagy kiugrásról. Hiába kopogtatott a menőbb stúdiók ajtaján, azok nem adták meg neki az esélyt. A Disney a Drágám, a kölykök összementeket inkább az elsőfilmes Joe Johnstonra bízta rá, a Warner pedig Abel Ferrara kezébe adta a Testrablók éppen aktuális feldolgozásának a lehetőségét az övé helyett. A magát egyéb műfajokban is feltaláló rendező legnagyobb dobásáról, a Fortressről az igazat megvallva sokáig nem is tudtam, hogy ő állt mögötte. A messzi 2017-ben játszódó ultrabrutális akciófilm szuperprodukcióként kezdte, ám a Gordon karrierjét elkísérő balszerencse folytán szerényebb volumenűként végezte. 

Úgy volt, hogy a főszerepet maga Arnold Schwarzenegger játssza el, aki nagy rajongója volt Stuart Gordon első filmjének, a Reanimátornak. Schwarzenegger vonta be őt a produkcióba, ám Gordon számára ismeretlen okokból aztán kiszállt belőle. Ha végignézünk Schwarzenegger változóban lévő szerepvállalásain nem nehéz kitalálni az okot. Az akciósztár mindinkább a családibb jellegű szórakoztatás felé kacsintgatott, a véres korszaka lezárult Az emlékmással, melynek a Fortress több tekintetben is a testvérfilmje. Schwarzenegger távozásával az eredetileg 60-70 millióra belőtt költségvetésnek is búcsút lehetett mondani. Helyére az Amerikában még mindig hegylakóként számon tartott Christopher Lambert lépett. Gordonnak nem először kellett felkötnie az alsóneműt, hogy filmje szűkebb keretből gazdálkodva is látványos maradjon, de most legalább nem ment csődbe a stúdió a munkálatok alatt, mint a Robot Joxnál. A 12 millióra csökkentett büdzsé így is a legnagyobb volt, amiből dolgozott és gondoskodott róla, hogy minden egyes centje látszódjon a vásznon.

A film egy disztópiába süllyedt Amerikát mutat be, melyet cégek uralnak diktatórikus eszközökkel. A túlnépesedésre hivatkozva egy házaspár csupán egyetlen gyereket vállalhat. A volt katona, John Brennick (Lambert) megpróbálja átcsempészni terhes feleségét (Loryn Locklin - Filofax) a határon, azonban lebuknak. Brennicket a hírhedt föld alatti börtönbe, a Fortressbe zárják, melyet egy komputerprogram tart kézben egy kíméletlen igazgató (Kurtwood Smith - Robotzsaru) segítségével. A rabokat a vállalat tulajdonának tekintik, akik még az álmaikban se élvezhetik a szabadságot. A renitens Brennick hamar leteszi a névjegyét és kivívja cellatársai tiszteletét. Következő lépésként máris a szökését kezdi tervezgetni, amin változtatni kénytelen mikor kiderül, hogy a becses neje is ugyanitt raboskodik. Az igazgatónak megtetszik Brennick felesége és a vezetőség rosszallására fütyülve a rezidenciájára viteti, mellyel akaratlanul elősegíti az elítéltek egyre kockázatosabb tervének a formálódását.

Gordon jól tudja, hogy mivel tartozik a közönségnek, így a Fortress nem vesztegeti az időnket és egyből az akció közepébe ránt. A B-kategóriából érkezvén azt már megszokta, hogy az anyagiakból fakadó hiányokat atmoszférateremtéssel és kreatív speciális effektusokkal pótolja, melyekből ezúttal is bőséggel kijut. Némely trükk előtt még most is meg kell emelni a kalapot! Ha már Schwarzenegger neve szóba került, nem tudom nem megjegyezni, hogy a Fortress látványosabb a lényegesen több pénzből készült A menekülő embernél és több ötlet szorult belé, mint a Szupercellába. Gordon nem fogja vissza magát. Filmjében robbannak a hasak és csak úgy repkednek a húscafatok. Paul Verhoeven se csinálhatta volna meg ennél brutálisabbra! Ez Gordon horrorban gyökerező múltját ismerve annyira nem is meglepő, az viszont már annál inkább, hogy a tartalmi kidolgozás se marad el. 

A jövőből ugyan a börtön falai között nem látunk sokat, azonban így is egy alaposan felrajzolt, elborzasztó kép bontakozik ki előttünk. A szórakoztatásunkat célzó túlzások, mint a robotzombivá alakított őrök, mellett a film egy olyan totális kontroll alá helyezett társadalmat mutat be, ami valós félelmeket vet fel. A mesterségesen kitenyésztett börtönigazgató is legalább annyira áldozat amennyire végrehajtó ebben a mérgező rendszerben. Kurtwood Smith már akkor kiváló, amikor még csak a sablongonoszt játssza. A film fokozatosan tárja fel az emberibb oldalát, végül egészen addig humanizálja, hogy a főgonosz szerepét másnak kell átadnia. Gordon természetesen magával hozta kedvenc színészét, Jeffrey Combsot is, aki újfent egy lökött, ám ezúttal egy jóval szerethetőbb figurát kelt életre. A filmet még számos remek karakterszínész, például a nagyon fiatal Clifton Collins Jr., gazdagítja, egyedül a Brennick feleségét játszó Loryn Locklin az, aki haloványságával elmarad az átlagtól.

Ami Christopher Lambertet illeti, az nem kétséges, hogy jobb színész Schwarzeneggernél, ahogy az sem, hogy kevésbé ütőképes akcióhős. Az előbbi jól jön mikor a film gyengébb párbeszédeibe kell érzelmet vinni, az utóbbi pedig rosszul mikor a fináléban magához ragadja a gépágyút és gyilkológépbe megy át. Akadnak egyéb repedések is a filmen. Közéjük tartozik Brennick agymosása, ami egy időre megakasztja az amúgy gördülékenyen haladó történetet. A mellékszereplők köszönik szépen a pluszidőt, azonban a főhőst így parlagra rakni nem feltétlen volt nyerő ötlet. A tartalmi erények is egyre soványodnak a befejezés közeledtével, ami jobbára az agyatlan zúzásról szól. Az utolsó akciójelenet a farmon már olyan butának és feleslegesnek érződik, hogy több forgalmazó meg is szabadult tőle. A börtönből való szökéssel záródó, rövidebb verzió jutott el hozzánk is, amit csak annyiból lehet bánni, hogy a Szakácsi Sándor és a brillírozó Sinkó László fémjelezte szinkron emiatt hiányos lett. A csonkítottan kiadott Fenegyerekek mellett a Fortress is azon Lambert-klasszikusok közé tartozik, melyek videós kópiája tartalmazza a legjobb változatot. Örülhet az, aki megőrizte őket kazin!  .

ÉRTÉKELÉS: 70%