Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Moziajánló: A kaszkadőr (2024)

2024. május 12. - Lazók György

fg-1.jpg

A mozi igencsak rászorul egy megmentőre. A filmipar kétségbeesetten kapaszkodik a szuperhősökbe, de már rájuk se lehet számítani. Vajon ki az, akiért hajlandóak manapság az emberek csoportosan több pénzt kipengetni, mint egy havi streaming előfizetés és végigülni 20 percnyi reklámot azért, hogy az óriásvásznon láthassák? David Leitch rendező abban bízott, hogy az ő előző szakmája hozza majd lázba a népet. Kapóra jött hát, hogy a Universal stúdió hosszú idő óta igyekezett filmre adaptálni egy régi tévésorozatot, a The Fall Guyt, amiben egy kaszkadőr bűnügyeket oldott meg. Az, hogy a számítása mennyire nem vált be rögtön megmutatták az első hétvége bevételei. Pedig papíron A kaszkadőr sikerre termett, csapatát erősítette két vonzó színész, a Barbenheimer-jelenségből érkező Ryan Gosling és Emily Blunt, mégis úgy vérzett el mintha soha esélye sem lett volna.

A film előzetesei felfedték, hogy David Leitch egyszerre akar egy eltűnt színész rejtélyéről, a főszereplők közt szövődő románcról és egy sci-fi eposz kaszkadőrmutatványainak a megszületéséről mesélni. Az hagyján, hogy kettő bőven elég lett volna a háromból, ám nagyobb gond, hogy közülük csak az egyik vált be végül. Akkor érződik úgy, hogy végre olyan történik, amire érdemes odafigyelni, amikor a Ryan Gosling alakította szebb napokat látott kaszkadőr nyomozni kezd. Azt nem érdemes várni, hogy David Leitch évtizedes tapasztalatai feltáruljanak előttünk. Annál többre nem képes, mint, hogy himnuszt költsön a szakma arctalan hőseiről. Nem arról van szó, hogy nincs igaza, de se nem új, se nem különösebben érdekfeszítő azon siránkozni, hogy manapság mindent számítógépes effektekkel akarnak megoldani vagy, hogy a kaszkadőröknek még mindig nem adnak Oscar-díjat. 

fg-2.jpg

Arról Leitch már kevésbé tehet, hogy a szerelmi szálban épp csak annyira pumpál a vér, hogy ne lehessen holttá nyilvánítani. A szándék itt is nemes volt. A történet lelkének szánták hogyan akarja a balesete után elbujdokolt kaszkadőr visszaszerezni élete szerelmét, azonban azt sajnos egy percre se lehet elhinni, hogy Ryan Gosling és Emily Blunt között lángolnának az érzelmek. A forgatókönyvet író Drew Pearce abban bízott, hogy a szavai erejével megteremti a szükséges kölcsönhatást. Humort és romantikát se nélkülöző szóváltásokat kreált nekik, mégse vibrál köztük a levegő. Talán nem ártott volna, ha több mindent csinálnak együtt azon kívül, hogy a jaj, de tökéletes, ám tragikusan félbeszakadt kapcsolatukról lamentálnak. A burkoltság és a finomság nem tartoznak Pearce erényei közé, ezért a páros úgy közeledik egymáshoz mintha a nézősorok között óvodásokat is sejtenének, akiknek szép tagoltan kell elmagyarázni hogyan működnek a férfiak és a nők. 

Emily Blunt és Ryan Gosling bármilyen szerelmesen tudnak nézni, nem lehet igazán szurkolni annak, hogy összejöjjenek. A filmnek még jót is tesz, amikor külön vannak. Blunt ebből kevesebbet nyer, mindössze egyszer kap rá lehetőséget, hogy tevőlegesen kivegye a részét az akcióból, egyébként inkább motivációt jelent Goslingnak, hogy aktivizálja magát. Ebben aztán nincs is hiba. A színész olyan laza és vicces, hogy még a bénázás is jól áll neki. Goslingnak jutott a film legsikerültebb szála, a nyomozós, melyben a történet magára talál. Repkednek a fordulatok és a poénok, no meg persze akcióban se szenvedünk hiányt! Nem várt kreatív szellem hatja át időnként a filmet, ami olyan pillanatokat eredményez, melyeket még az egyre szebb emlékű Rendes fickók is megirigyelne. Köztük is külön említést érdemel egy unikornis, ami egy drog mellékhatásaként bukkan fel random a jelenetekben.

fg-3.jpg

David Leitch bárcsak fele olyan jó rendező lenne, mint amilyen foglalkoztatott! A meglepően kellemesre sikerült A gyilkos járat után joggal lehetett remélni, hogy ezentúl nem kizárólag az akcióra korlátozódik a szakértelme. A kaszkadőr újfent arra világít rá, hogy egyéb téren még mindig van hová fejlődnie. Leitch ismételgeti limitált ötlettárát és megint zsonglőrködni próbál a dalokkal, de a kivitelezés hagy maga után kívánnivalót. Egyes verekedések is túlzottan megkoreografáltak. Szó nincs róla, hogy A kaszkadőr rossz film lenne, pláne nem élvezhetetlen, ellenben hozzáértőbb kezekben lényegesen többet ki lehetett volna hozni belőle. Alkalmi szórakozásnak tökéletesen megteszi. Szállítja azokat a régimódi profizmussal megalkotott akciókat, amik mellett szóban is kiáll. Rejtélyének megoldása ráadásul okosan összecseng azzal az üzenettel, amit a több megbecsülést érdemlő kaszkadőr szakmáról közvetít. Nem kétséges, hogy a filmet később többen fogják felfedezni maguknak, mint ahányan a moziban tették. Ők talán a stáblistát is végigvárják ellentétben azokkal, akikkel én láttam, a legfergetegesebb robbanás ugyanis pont a közepén durran el!

ÉRTÉKELÉS: 60%           

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr9618402605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása