David Webb Peoples még 1982-ben kezdte el írni forgatókönyvét a kiselejtezett szuperkatonáról, aki egy kietlen bolygón egy szintén magára hagyott közösség megmentője lesz. Ugyanebben az évben került a mozikba egy másik írása alapján a Szárnyas fejvadász, minden idők egyik legjobb sci-fije. A katona hasonló babérokra tört, mitöbb Peoples utólag visszaigazolta azt a rajongói elméletet, hogy a két film valójában egy univerzumban játszódik. A forgatókönyv annak ellenére is nagy figyelmet váltott ki, hogy a Szárnyas fejvadász igen komoly bukásként lett elkönyvelve eredetileg. Clint Eastwood és Sylvester Stallone is érdeklődést mutatott iránta, ám Eastwood inkább egy másik közös munka mellett döntött az íróval, aminek gyümölcse Oscar-díjas westernje, a Nincs bocsánat lett. Időközben a Szárnyas fejvadász kult-státusza is igencsak megerősödött, eljött hát az ideje, hogy Peoples sokat hánykolódott forgatókönyve újra terítékre kerüljön. A rendezésre az akkor ifjú titánnak számító Paul Andersont kérték fel, aki véghezvitte azt a csodát, hogy sikeres filmet készített egy videójátékból, a Mortal Kombatból. A párbeszédben és mimikában szegény címszereplő eljátszását arra a Kurt Russellre bízták, aki enyhén szólva túlképzett volt a megformálására. A színész persze nem sokat hezitált azon, hogy mennyire illik hozzá a faarcú Todd őrmester karaktere, mikor hozzávágtak egy húsz millió dolláros csekket. A film végül akkora bukás lett, hogy részben miatta kellett törölni Tim Burton Superman-produkcióját, ugyanakkor szebb napokat idéz, amikor a nagyköltségvetésű akciófilmek töke még a helyén volt.
A katonát az írója nyilvánvalóan többnek szánta egy bugyuta lövöldözős mozinál, ám egy olyan rendező mellett, mint Paul Anderson a sorsa nem is lehetett más. A maga primitív módján Anderson is megpróbálkozik azzal, hogy feltárja a születésétől kíméletlen harcosnak nevelt férfi meggyötört lelkét, ám lerí, hogy sokkal jobban érdekelt az akciójelenetekben. Inkább megmosolyogtató hát az, ahogy a szociálisan visszamaradott főhős kertészkedik vagy, hogy folyton uramnak szólítja a dögös anyukát (Connie Nielsen - Gladiátor), aki családjával befogadja. Megpendülnek azért érdekes húrok, mint az, hogyan is dolgozza fel a gyöngédség megtapasztalását, de ezeket a szálakat maga alá temeti a sietség, hogy minél előbb rátérhessünk a vérontásra. Russell túl karizmatikus ahhoz, hogy ő is a film áldozatává váljon, viszont gúzsba kötöttsége folytán Todd őrmester megmarad szimpla bádogkatonának, akihez képest még Rambo is akadémikusnak tűnik. A mondvacsinált okkal feltűnő militáns gonoszok nem is emberek, egyszerű rajzfilm-figurák, akik ekképp is távoznak a másvilágra. A Szárnyas fejvadászra történik egy-két utalás, azonban, hogy a szuperkatonák replikánsok volnának kimondatlan marad. A két film között megközelítésben egyébként is akkora szakadék húzódik, hogy jobb is így. A katona szellemiségében sokkal közelebb áll egy Chuck Norris opuszhoz, ennél fogva akkor a legélvezetesebb, amikor hirigre kerül a sor. Mivel az utolsó harmada egyetlen ultrabrutális csetepaté, az akciófilmek kedvelőinek a szája garantáltan széles vigyorra fog húzódni. Erre mostanság nem sűrűn nyílik lehetőségük, ezért, ha nem is úgy, ahogy nagytestvére, de A katona rászolgál egy aprócska kult-státuszra.
ÉRTÉKELÉS: 60%