A Star Wars-univerzum megteremtőjének, George Lucasnak pályakezdő alkotása nagyban eltér attól, amit hírneve alapján várnánk. A THX 1138 művészi jellegű, sőt kísérleti film, mely sokat merít az olyan európai újhullámos sci-fikből, mint a Fahrenheit 451 vagy az Alphaville. Egy riasztó jövőt mutat be, mely magán viseli a negatív utópiák ismert jegyeit. Az arctalan hatalom diktatórikusan irányítja az egyéniségüktől megfosztott tömegeket. Tilos az érzelmi érintkezés, a szex. A tévéből agymosó tartalom árad, a jó polgár pedig az, aki engedelmes zombiként termel és minél többet vásárol. Robert Duvall játssza a címszereplő THX 1138-at, aki a tiltás ellenére szexuális kapcsolatba kezd, ám a város minden pontján jelen lévő megfigyelőrendszer hamar lebuktatja. Elítélik és egy végtelennek tűnő terembe zárják, ahol két lehetősége marad: vagy beletörődik helyzetébe, vagy megkockáztatja a szökést.
A film a jó öreg három felvonásos struktúrát követi. Az elsőt Lucas a bevezetésnek szenteli, megismerteti velünk a földalatti társadalom berendezkedését. Zavarbaejtő módon gyakran az ellenőrző szervek kameráin és operációs központjain keresztül követjük az eseményeket, mintha mi is a megfigyelők közé tartoznánk. Az elidegenítő hatást erősíti, hogy a kommunikáció jórészt rádiós csatornákon keresztül zajlik rengeteg különböző elektronikus zajjal kísérve. A film alapvetően minimalista lenne, a történet szinte végig zárt, steril környezetben játszódik, de ezt a stílust George Lucas a rendezői változatban megtörte azzal, hogy vadonatúj CGI felvételeket illesztett a jelenetekbe, hogy grandiózusabbá és futurisztikusabbá tegye alkotását.
A második felvonásban Lucas kényszerűen lemond modernizálási szándékáról, mivel filmjének ezen része jóformán végig egyetlen fehér teremben játszódik, ahová THX-et és a többi renitens személyt zárják. Bár a cselekmény eddig is elég epizodikus volt, itt kezd szétesni és már kórosan eseményszegénnyé válni. THX-et kicsit megdolgozzák, fogolytársai pedig parttalan beszélgetéseket folytatnak ottlétükről. A bekövetkező szökés nem jelent túl nagy kihívást, amivel Lucas mintha célzatosan azt mondaná, hogy a kitörés egyedül elhatározás kérdése. Az utolsó felvonásban a film újra magára talál, de már nem annyira a gondolatok, mint az akciók hajtják előre. Tulajdonképpen egyetlen nagy üldözéssé válik, melyben a menekülő triótól hamar elszakad az addig tisztázatlan szerepű, de ekkor a helyére kerülő SEN (Donald Pleasence - Halloween). Az ő mellékszála a feladásról szól. Lucas vele hangsúlyozza ki, hogy ez a léleknyomorító, de messze nem megdönthetetlen rendszer azért tud fennmaradni, mert az emberek hagyják.
THX üldözése során jól lekövethetően végigmegy azon az úton, amely az egyén szabadságához vezet. Egy jelenetben szó szerint szembefordul a tömeggel, mely SEN-t elsodorja. A film végére olyan érzésem volt, hogy nem csupán egy városból, hanem magából az alvilágból szökik meg. Még démonszerű lényekkel is megküzd a szabadulás útján. Az Lucas később kidomborodó anyagias természetét ismerve duplán ironikus, hogy a THX utáni hajszát azért állítják le, mert az túllépi a rászánt költségkeretet.
A THX 1138 egy kiforratlan, de egyértelműen tehetséges, modern látásmóddal rendelkező alkotó műve, aki még nem találta meg teljesen a saját hangját. A fényképezés kiváló, technikailag Lucas kihozta a maximumot, amire az adott körülmények között lehetősége volt. A film az érintett témákban nem mond újat, de hadd fogalmazzak úgy, hogy a gondolatait jó helyekről szedi össze. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének saját ötletei: az automatizált gyóntatófülke például a maga módján zseniális. A mondanivaló tálalása más esetben gyakran elég direkte, azonban többnyire hatásos. A befejezésnél nem marad el a katarzis se.
Ha Lucas jobban kidolgozza a film középső szegmensét és ennél merészebben, mélyebbre hatolva bontja ki jövőképét, a THX 1138-at nyugodt szívvel tudnám a klasszikusok közé sorolni, így viszont csak azok nyomában jár. Ahhoz hogy meglett a maga kis kultusza nyilvánvalóan nagyban hozzájárult Lucas későbbi sikere a Star Wars-sagával, ám nélküle is helyet érdemel az említésre méltó sci-fik között. Ma már nemigen készülnek hasonló filmek a műfajban, a THX 1138 pedig hiányosságaival együtt is tartogat megfontolandó gondolatokat a jelen generációja számára.
ÉRTÉKELÉS: 70%
